A közoktatás, a felsőoktatás és a kultúra (kezdete...)
Az Emberi Erőforrások Minisztériumának (jaj, hogy adhattak ilyen csúfos nevet Eötvös József egykori minisztériumának?!) vezetője átalakította a minisztériumát. Kulturált, felkészült politikusnak tartom, nem is döntött rosszul – mindenben. Nagyon jól például abban, hogy a közoktatást és a felsőoktatást kettéválasztotta. Helyes ez szakmailag is, de azt hiszem, politikai lépésnek sem volt utolsó. Megszabadította a kiválóan tehetséges közoktatás-politikusát, Hoffmann Rózsát, egy számára nyomasztó tehertől, a felsőoktatástól.
Hoffmann a közoktatásban otthonosan mozog, nem ijed meg sem a saját, sem Hiller, vagy a még mindig fel-felbukkanó Magyar Bálint árnyékától sem. Meggyőződésem, hogy sikerre fogja vinni a közoktatás régóta vergődő ügyét. Szereti és becsüli a pedagógusokat, maga is az volt hosszú évekig, ismeri gondjaikat-bajaikat. Hogy vannak, akik nem szeretik? Istenem, van ilyen. Biztos vagyok benne, hogy ők idővel egyre kevesebben lesznek.
A felsőoktatás éppen forrong – szerintem jogtalanul. Mert ott sok minden reform után kiált. Tartalmilag is – értem alatta a diplomák értékét-, és szervezetileg, gazdaságilag is. Nagyon is kellenek oda a kormány által kinevezett kancellárok. Akik - és ebben is biztos vagyok -, a legnagyobb támaszai lesznek a jól működő rektoroknak. Talán a kancellároknak sikerül megfogni az egyetemi költségvetésekből teljesen indokolatlanul kiömlő adóforintokat.
A hallgatóknak a tanulás a feladatuk, az oktatóknak pedig a minőségi oktatás.
Balogh miniszter a felsőoktatás vezetését egy kipróbált, nagytudású professzorra, az ELTE volt rektorára, Klinghammer Istvánra bízta. Jól választott. Hozzáértését, naprakész ismereteit senki nem kérdőjelezheti meg. Az egyetemi vezetők sem, a hallgatók meg különösen nem. Ő ki meri végre mondani, hogy a hallgatóknak a tanulás a feladatuk, az oktatóknak pedig a minőségi oktatás. Borzasztó lehet ezt hallani a hét-nyolc éve, vagy még több időt az egyetemen töltő "hallgatóknak", az amerikai pénzzel gerjesztett indulatokkal operáló "tanároknak".
Klinghammer professzornak igaza van. Tudom magam is, hogy kiváló és becsületes hallgatók sora ül az egyetemi előadásokon, és nagyszerű tanárok alkotják a tanári kar döntő részét. Ha pedig így van – miért is ne lenne így -, akkor használni fog az okos, értő és határozott szó, és hamarosan nyugalom lesz ezen a területen is.
A miniszter úr nem nyúlt ilyen ügyes kézzel a kulturális terület átalakításához. Ez egy kellemetlen világ, értem én, magam is dolgoztam, dolgozom benne sok-sok évtizede. L. Simon Lászlót leváltani nem tartom szerencsésnek. Annak ellenére, hogy vitattam jó néhány döntését. De lényegi kérdésekben mindig jól lépett. Sajnálom, hogy ezt Balogh Zoltán nem így látta. Igaz, ezen a területen talán sohasem lesz béke és nyugalom.
Gondolom, hogy ez a minisztériumi kiigazítás csak előjátéka volt egy nagyobbnak, egy március eleji kormányátalakításnak. Amikor Simor András bankigazgató helyére – állítólag - egyik miniszterünk kerül. Az ő helyére pedig majd megint valaki más. Így megy ez, amióta a politika politika.
Választások előtti évben mindig nyugalomra van szükség. Az addig erősebb hullámzásban haladó hajót nyugodtabb vizekre kell kormányozni. Hogy lássuk, a kapitány tudja jól a dolgát, és a hajónk biztonságosan halad a célkikötő felé.