Bálok ideje
Minden évben ilyen tájt kötelékben repülnek a bálok, mondhatnánk, ha nem lenne ez így eléggé blőd kép. Mindenesetre van belőlük bőven. Báloznak a megyék, a városok, mintha az egész ország fittyet hányna válságra, állítólagos rosszkedvre. Ilyenkor báloznak a vadászok, a halászok, a szántók, a vetők, a hívők és nem hívők.
Ideje van a bálnak. A bálok egyik igen elterjedt változata a jótékonysági bál, amikor valamilyen - általában fontos közösségi - célért ropja a nagyérdemű.
Minden valamire való iskola, óvoda rendez bált, hogy a bevételből megoldhasson olyan dolgokat, amiket nem abból kellene megoldani. A bálozók összedobják egy részét annak, ami az intézmények költségvetéséből kimarad. A pedagógusok pedig szabadidejük és pénztárcájuk kárára szervezik lelkesen minden évben újra és újra a bálokat, hogy legyen az oviban pár új játék, hogy legyen a suliban valamilyen számítástechnikai vagy egyéb eszköz, ami amúgy nem lenne.
A szülők pedig élnek az alkalommal, elmennek, báloznak, s közben adózott jövedelmükből immár önként kiegészítik a költségvetést. A hétvégén magam is báloztam egyet, a Honvéd utcai ovi szokásos rendezvényén elmélkedhettem arról, hogyha egy-egy ilyen alkalomra összekapja magát a nép, az istenadta, hogy együtt vidáman megoldjon valamit, ami mindannyiuk szerint fontos, akkor vajon az egyszerű hétköznapok miért olyan keservesek néha. Miért érzi úgy az ember bizonyos helyzetekben, hogy csupán egy kis jóakaraton múlna, és másként mehetne sok dolog, de nem megy. Ahhoz alkalom kell, bálok kellenek, hogy kiderüljön, lehet együtt, könnyedén, hogy lehet másként is.
Miért érzi úgy az ember bizonyos helyzetekben, hogy csupán egy kis jóakaraton múlna, és másként mehetne sok dolog, de nem megy.
A hangulat remek, az étel jó, a zene is megfelel, próbálok hát a jelenre figyelni, arra,ami a mostban zajlik körülöttem, s mire lepereg a bálra szánt idő, már tudom, egy lépéssel megint közelebb jutottunk egy élhetőbb országhoz. A szervező óvónők, a rendezvényt támogató magánszemélyek és vállalkozások és a bálozók együtt kicsit megtolták a kátyúban vergődő szekeret. Egy kis lépéssel megint előbbre jutottunk.
Persze tudom, holnaptól sem lesz minden fenékig tejföl, s ha az lenne, se lenne az, ismerve a mai élelmiszeripari praktikákat, de azért a báli szezon múltával, az országértékeléseket túlélve, talán kicsit léphetünk megint előre, hogy aztán jövő ilyenkor eljöjjön ismét a bálok ideje, s a szomorú tél kis időre megteljen pár vidám perccel.