Érik a színész…
Szabit ezer éve ismerem. Számíthatunk egymásra.
Végignéztem, hogyan lesz egy kisfiúból igazi színész. Láttam a vizsgaelőadását még Pesten az Új Színházban. Láttam túlszőrzötten, amikor megjött egy alkotótáborból, láttam, hogy miként küzd a tanulással olyan tárgyaknál, amire sosem lesz szüksége.
Mindig elgondolkodtat, hogy miért kell egy színésznek a logaritmust meg a szinuszt tudnia? Aztán rájövök, hogy kell!
Tartozik nekem megtanítani akkordot lefogni, mert azt mondta, hogy még én is meg tudok tanulni gitározni, de ezt nem bizonyította.
A napokban láttam egy nagyon aranyos reklámban:
Tudom, hogy egyszer még nagyon büszke leszek erre az ismeretségre, és azt is tudom, hogy ő az, aki sosem tagadja meg ezt, bármilyen magasra is jut a ranglétrán. Jelenleg a Kaposvári Egyetem színész hallgatója, aki bontogatja szárnyait. Kapott már szerepeket, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy ő egy igazi színész, aki bármely szerepben megállja a helyét.
Ez most egy nagyon rövid bejegyzés, hiszen a végét majd a következő évtizedek írják. Mondhatnám, egy befejezetlen történet, előrevetítése egy csillogó karriernek.
| Amerikából jöttek |
|
A Kaposvári Egyetem 13 színész szakos hallgatója - köztük Szabolcs - 2011-ben felkerekedett, hogy életük egyik legnagyobb kalandját éljék át. A húsz Cseh Tamás-dalt nemcsak elénekelték az amerikai magyaroknak, hanem közben maguk is átélték mindazt, amiről azok szólnak.
|
| Kaposvár Most, 2012. május 17. |
Szabikám, drukkolunk! Tedd magad oda, magadért és Kaposvárért! Számtalan tehetség szunnyad ebben a városban, ezek egyike Te vagy! A blog célja, hogy minél többen ismerjék meg ezt az értékes kaposvári fiút!
Zárom mondandómat egy nagy színész szavaival:
A színész rendkívül összetett ember. Sokféle én-gén rejtőzik benne, és szangvinikusabban, nagyobb lázzal, nagyobb hőfokon ég és él, mint a többi ember, hiszen foglalkozása folyton égést, folyton gondolkozást, földúsított érzelmi világot kíván tőle. Következésképpen kevésbé fegyelmezhető, rendszerezhető, kevésbé kollektivizálható. Akkor értékes, ha minél egyedibb, minél több "én" van benne.
Latinovits Zoltán
