Európa, Magyarország és a nagy választási készülődés
Nagy gondban van a baloldali sajtó. A kormány minden kérdésben győztesen került ki az Európai Unióval kialakult csatározásból. Látható volt ez már akkor, amikor Orbán Viktor vállalta, hogy személyesen elmegy az EU parlamenti ülésére, és ott felvette a harcot az országot, a kormányt kritizálókkal. Nem tudom, hogy rajta kívül volt-e, van-e miniszterelnök, aki ezt a kiállást valaha merte vállalni.
Érezhetően igen komolyan értékelték ezt a szereplését az EU vezető politikusai. Azóta egyre jobb a kapcsolat az ország és az EU között. Kiderült ez most is, amikor a következő hétéves költségvetés sorsa dőlt el. Kifejezetten jól jöttünk ki a már-már vesztesnek látszó helyzetből. Különösen, ha azt nézzük, hogy az önrészt sikerült 25%-ről 15%-ra lealkudni. Így teljesen jogos Orbán Viktor öröme, pozitív jelentése a Parlamentben.
Még a legvadabb Orbán-ellenes média is azt tudta csak tenni, hogy elhallgatta a kormányzati sikert. Vagy gyorsan hozzátették, hogy bezzeg a nyugati sajtó még mindig nagyon nem elégedett azzal, ami nálunk történik. Nagyon figyelem ezt a nyugati sajtót, főként az osztrák és német lapok írásait. Csak és kizárólag a legbalosabb, legliberálisabb média az, amelyik nem hagyja békén a magyar kérdést. Olyan összeállításokat készítenek, amelyek szimpla hazugságok sorozatai. Úgy vágják össze a balos rezsimező megnyilatkozásokat, hogy abból csak és kizárólag az sülhet ki, hogy nálunk aztán dúl a diktatúra. Nem dúl, tudjuk ezt mindannyian.
Kifejezetten jól jöttünk ki a már-már vesztesnek látszó helyzetből. Különösen, ha azt nézzük, hogy az önrészt sikerült 25%-ről 15%-ra lealkudni.
Ezért is örül az ember az olyan megmozdulásoknak, mint a Leslie Mándoki-koncert a Müpában. Mándoki azért hozta jubileumi fellépését világsztárokkal Budapestre, és hívta meg a német zenei-művészeti élet krémjét, hogy lássák, fel lehet nyugodtan lépni Magyarországon. Nincs betiltva a kultúra, nem eszik itt embert senki, és még a Heller-Konrád duó is azt nyilatkozhat, amit csak akar.
Így zajlik a világ körülöttünk, kedves olvasóim. A szép az, hogy közelednek a választások, és a választópolgárok is újra elmondhatják véleményüket arról, hogy ők mindezt hogyan látják. Írtam már, lesz párt bőven, lehet választani. A Fidesz-KDNP mellett ott van az LMP, a Jobbik, az MSZP, Szili Katalin csapata, Kuncze Gáboré, Fodor Gáboré, a Milla is, a Kónya-féle rendőrcsapat is, Bajnai is most alakul párttá, megvan még a szocdem párt is Schmuck Andorral, a 4K! is, az LMP-ből kivált új gárda is, és Gyurcsány DK-járól meg ne feledkezzek. Ez tizenöt párt. De nem, máris javítanom kell magam, hisz ott van még a JESZ, és hallom, hogy Bokros Lajos is pártot alapít. És hol van még 2014 tavasza!
Harcolnak is szépen. Bajnai máris lehiteltelenítette, leostobázta az MSZP-t. Hogy nincsenek szakemberei. Mint például ő volt, ugye, éppen a szocikkal a háta mögött. De ezt ne is folytassuk, vívja meg a saját csatáját a nagyreményű Mesterházy Attila a még szebb reményű Bajnai Gordonnal. Meg Kunczéval, Fodorral, Bokrossal, Gyurcsánnyal – de ne is kezdjük elölről.
Egy biztos: amíg a Fidesz-KDNP így vezeti az országot, nem kell félnünk az elkövetkező évektől. Annál, ami 2002 és 2012 között gazdaságilag történt velünk, csak jobb jöhet. És ma már tudjuk, ha ebből az utolsó két és fél évet nem a Fidesz fogja kézben, Magyarország ma csődország lenne. Tennivalónk, tennivalójuk persze igencsak van még bőven.