Hasmenet
Mielőtt belekezdenék, mentegetőzőm kicsit. Eddigi életem során, tanult szakmáim, és munkáim nyomán is folyamatosan kapcsolatba kerültem a menetekkel, legyenek azok akár metrikusak, akár whitworth szerintiek. Ez a nem túl szoros, ám folyamatos kapcsolat jelenleg is tart, így, ha szakértőnek nem is, de a menetek dolgában megfelelően jártasnak mondhatom magam. Ennyit a kompetenciámról és akkor vágjunk is bele.
Az idén - talán a tavalyi sikertelenségén felbuzdulva - ismét elindult az éhségmenet. Lehet, azért, hogy még nagyobb legyen a pofára esés, immár az ország több pontjáról indultak, így csinos városunkból is útra kelt egy nem túl lelkes, ám annál éhesebb menet. Természetesen az éhezés nagymesterei is ott voltak az indulásnál, ám az látszott rajtuk, hogy nem zsíros kenyérre, vagy babgulyásra, hanem leginkább sikerre éhesek. Ez abból is kiderült, hogy a tv stábok távozása után azonnal felhagytak a gyaloglással és visszaszálltak a jól fűtött Audikba.
Az idén - talán a tavalyi sikertelenségén felbuzdulva - ismét elindult az éhségmenet. Lehet, azért, hogy még nagyobb legyen a pofára esés, immár az ország több pontjáról indultak, így csinos városunkból is útra kelt egy nem túl lelkes, ám annál éhesebb menet.
Ha csak jól nem laknak véglegesen útközben, akkor megfelelően megéhezve éppen ma érkeznek a Parlamenthez, hogy számon kérjék a kormányon mindazt, amit kell, lehet, sőt azt is, amit nem lehet. És igazuk lesz, hiszen egy hét gyaloglás két étkezés közötti éhezéssel elegendő muníciót adhat bármihez, vagy bármi máshoz. Kíváncsian várom az eredményt.
Lehet, a gyomorkorgástól megrettenve a miniszterelnök így szól: Ha, ha! mi zúg? ... mi éji dal,
Budapest utcáin ez, Leváltatom a Tarlóst, ha bosszant bármi nesz. Ám valószínűbb, hogy pár rossz és egy-két jobban sikerült beszéd, nyilatkozat után a korgás beleolvad a forgalom zajába.
Én javasolnék jövőre egy sokkal jobb balmenetet, egy olyat, ami nem csak képletesen, de valóságosan is nagyobbat szól. Ez lenne a hasmenet, mely különböző egzotikus éttermek végtermékeinek mértéktelen fogyasztásával kezdődne, s aztán ToiToi wc-től ToiToi wc-ig tartana. Nem kellene vidékre menni a média nagy örömére, a kék ellenőrző pontokat a Parlament körüli utcákon lehetne felállítani, a résztvevők pedig természetesen az MSZP-s képviselők lennének. A szpíker maga a nagy beszédű Török Zsolt lehetne.
Az állomásokhoz történő spontán egyszerre érkezések minden bizonnyal nagy érdeklődésre számot tartó interakciókat eredményeznének, melyek mind verbális, mind egyéb fizikai tevékenységek révén nyomatékosítanák a rendezvény mondanivalóját. Szakkommentátorként a trágárságok hazai specialistája, Szanyi Tibor segíthetne a nagyérdeműnek a különböző országrészekből származó indulatszavakat szándékegységbe gyúrni.
Aztán a végén, a záró ünnepséget megkoronázandó, a titkos díszvendégként maga a Nagy Fletó léphetne a színpadra mint örökifjú dán királyfi, s kezeit széttárva csak annyit mondana: én megmondtam, nem csak Dániában bűzlik valami.