Egy falatnyi jó, avagy csoki helyett mosoly
Ennek a blognak semmi más célja nincs, mint hogy én, és kedves olvasóim (mert remélhetőleg lesznek) ne rögtön a tábla csokihoz, doboz fagyihoz, vagy a vastagtésztás extra pizzához nyúljunk, ha egy kis örömre van szükségünk. Tudom, hogy nem mindenki bánatevő, mint jómagam. De tudom, hogy sokan vagyunk. Ettől függetlenül a kiegyensúlyozottan és megfontoltan táplálkozók is olvashatnak, mert ők is kutatják a jót.
A lényeg tehát, hogy csoki helyett úgy döntöttem, inkább kinyitom még jobban a szemem és megkeresem a mindennapokban a kedvességet, az örömöt, a mosolyt, a vidámságot. Mert szerintem ez az egyik járható útja annak, hogy boldogan éljünk. Mellesleg jön a tavasz is, megállíthatatlanul, és nem árt a „csokiböjt”.
Szóval, Kedves Bánatevő Barátaim és Fegyelmezettebb Örömkereső Társaim, szerintem indítsunk kampányt a napi boldogságért, a lélekemelésért, a nevetésért, vagy hogy egyszerűbben fogalmazzak, azért, hogy jó legyen felkelni. Mindenkinek jó lesz, ígérem, legalábbis jobb, bízom benne. Ehhez viszont segítséget kérek. Ha egyetértesz a kezdeményezéssel és észreveszel valami jót a napodban, vagy kezdésnek mondjuk a hetedben, oszd meg! Bátran!
Hogy mire gondolok? Lássuk, én minek tudok örülni. Most, így, hirtelen. Bár néha nem eléggé.
- Már éreztem idén a tavaszillatot.
- Cinkék vircsaftja az erkélyen.
- Túró Rudi, tuuudoom. Erről nem tudok lemondani.
- Édesanyám keze.
- Egy jóképű oktató az egyetemen. Vééégreee!
- A jóleső véletlenek, amik persze nincsenek.
- Egy kis pletyi a csajokkal.
- Egy jóleső tüsszentés.
- Egy barna szempár.
- Torkomszakadtából énekelni vezetés közben.
Ezek csak az élet ”aprói”. De mától figyelek és jegyzem a jót! Jövő héten pedig tálalom. Jobb lesz, mint egy Sacher.
