Haramiák és emberek
E rémtetteket az 1950-es évek táján követték el, rablás, kifosztás, szabadságtól való megfosztás és csatolt bűntettek által. Ezek akkor rutinszerűek voltak, részben a diktatórikus hatalom jogdiktátumai alapján, részben még az akkori jogi szabályozást is súlyosan megsértve. De hát a bűntetteket Rákosi és bandája és sok száz haramiájuk követte el tízezrek ellen.
A történelem finomabban fogalmaz: a kitelepítések koráról beszél. Arról az időszakról, amikor egyes családoknál megjelent az Államvédelmi Hatóság (a hírhedt ÁVH) két embere, átadott egy kilakoltatási és kitelepítési határozatot, felszólította az épület vagy lakás tulajdonosait, hogy 24 órán belül csomagoljanak össze, mert kényszerlakhelyre lesznek deportálva.
Aztán 20-22 óra múlva, néha valóban 24 óra múlva megjelent egy teherautó, s az egykor gazdag és általában igen tisztességes polgári életet élő család korra való tekintet nélkül felkerült az autó platójára némi kétségbeesetten összecsomagolt a szükséges ingósággal együtt. A bútorok és az értékek nagyobb méretű része aztán vagy ottmaradt a lakásban, vagy barátokhoz és ismerősökhöz került.
Hosszúra nőtt korábbi miniszterelnökünk ma is egy olyan villában lakik, melyet egykor a holocaustot túlélt, de a kitelepítésben meghurcolt gazdag zsidótól vettek el.
Farkas Vladimir, az ÁVH egykori technikai igazgatója később szembefordulva múltjával „Nincs mentség” című könyvében sok mindent megírt és leleplezett. Például azt, hogy az ÁVH és a kommunista párt hogyan osztotta ki saját vezetőinek a legjobb villákat vagy éppen palotákat, a legszebb lakásokat. Sokan személyesen nézhették ki a nekik tetszőt a kiürített villák/lakások közül. Ebből egy példa közismert: hosszúra nőtt korábbi miniszterelnökünk ma is egy olyan villában lakik, melyet egykor a holocaustot túlélt, de a kitelepítésben meghurcolt gazdag zsidótól vettek el.
Mellesleg a kitelepítettek közt a zsidók arányát a konferenciát követő beszélgetésben 20%-ra becsültük. Őket 1944-ben a fajelmélet, 1946-56 közt a marxi osztályelmélet nevében fosztották ki és üldözték.
Éppen bankárcsalád tagja mesélte az alábbi történetet. Amikor náluk az ÁVH-sok elhozták a kitelepítési parancsot, akkor került kórházba édesanyja szülési fájdalmakkal, majd megszülte ikergyermekeit. Ketten együtt sem (!) érték el a 3 kilót, de életben maradtak. Az orvosok rejtegették őket, de az anyát végül 3 hét után elvitte az ÁVH. A két gyermek még fél évig nővérek által ápolva ott cseperedett, majd mentek szüleik után a juhok által lakott hodály kissé elkülönített legvégébe. Jó társaságban nőttek: majd 3 évig 120 birka mellett.
De akadt kitelepített sváb paraszt is és Törley-unoka is, ma szobrászművész.
A jelenlévő több mint 200 résztvevő nagy figyelemmel hallgatta a visszaemlékezéseket és a történészek elemzéseit. Egykor elüldözött vezető családok tagjai, leszármazottai. Magyar, sváb, zsidó és mindenféle felekezet. Megértésben, a közös sors tudtában, békés hangulatban.
Mennyire más volt ott bent, mint itt kint, a gyűlöletkampány légkörében.
Miért is? Az elgondolkodást az olvasóra bízom!
És sokat meg fog érteni, nemcsak múltból, de jelenből is a Hantó Zsuzsa történész-szociológus által szerkesztett és véleménnyel ellátott történetekből. Arról is, miért nem úgy működik ma sok minden, mint kellene.