A hó fogságában

Hát megint esett! A várost beborította a hó. Előtte a tv-ben a szokásos képek, sorba állított erőgépek, mosolygós felelős. Kijelentés: felkészültünk a télre! De itt álljunk meg! A kérdés adott, ha felkészültünk a télre, miért havasak az utcák? Mi, átlagemberek és laikusok azt szeretnénk, ha leesik a hó, maximum tíz percen belül tűnjön is el. De ilyen a világon nincs. Mert a hóesés ennél kicsit bonyolultabb. Mert most is mi történt? Szakadatlan hóesés, mire a kotrógép végzett egy szakasszal, már fordulhatott is vissza. Hozzájárult még az erős szél is.

télKicsit utánanéztem a 20. század teleinek és ezt szeretném megosztani önökkel. Az abszolút minimum hőmérsékletet, -35 fokot Miskolc Görömbölytapolcán mérték. Az abszolút minimum hőmérséklet görömbölytapolcai értéke régóta nem dőlt meg, de hasonlóan hideg volt például 1942. január 31-én Baján (-34.1) és 1929. február 11-én, Kecskeméten is (-33.0). Nem csak a múlt század első felében voltak nagy hidegek, a globális felmelegedés ellenére Zabaron -31.9 fokot regisztráltak a közelmúltban, 2003. január 12-én.

Magyarországon a 20. század eleje óta eltelt időszak leghidegebb éve az 1940-es volt. Ezt a kis kitérőt azért tettem, hogy alátámasszam a következőket. Ha a szakember kijelenti, hogy felkészültünk a télre, akkor ők valóban felkészültek. De tudomásul kell venni, hogy a télnek vannak rejtett arcai is. Mindenkinek le kell vonni a következtetést, hogy a hó eltakarításért felelős cég önmagában kevés. A lakosságnak is meg kell tennie a rá háruló feladatokat.

Mert nézzünk csak széjjel a lakótelepeken! Mindenki a másikra vár! És főképp háborog, hogy miért nem takarítják el a havat? Az eszébe sem jut, ha ő is kimenne és a környezetében rendet tenne, akkor ha egy picivel is, de hozzájárulna a rend fenntartásához.

Nem akarok külföldi példákat hozni, de mégis megteszem! Az északi országokban például a „mediterrán” Svédországban nem reklamál senki. Pedig ott sem olvadva esik a hó! Csak hát kicsit elkényelmesedtünk. Mindig mástól várjuk a megoldást. Mert nekünk jogaink vannak! De tulajdonképpen mi is?

A falvakból a lakótelepekre bejött lakók már régen elfelejtették, hogy honnan jöttek. Régi képek bontakoznak ki bennem, hatalmas hóesések, kétméteres hófalak, és akkor is túléltük.
Egy régi emlék bukkan fel bennem. Hatalmas hó, utazom az alföldre és a kétszeri átszállás a vonaton. A vasútállomás két kilométerre volt a falutól, ahova utaztam. A vasútállomáson várt a falu postájának fogata a szánkóval és azzal utaztam a faluba. Csodálatos élmény volt. De azt is el kell mondanom, hogy minden porta el volt takarítva. Csak ennyit szerettem volna elmondani.

Ha csak egy kicsit is emlékeztettem volna a lakótelepek népét, akkor már nem volt hiába.