Hétköznapi görénykedés

ÁrcsiA görény egy végtelenül intelligens, tanulékony, de nagyon önfejű, hiperaktív jószág. Azt mondják, akinek a keze alól egy jól nevelt görény kikerül, annak nem lesz gondja a gyerekneveléssel sem.

Árcsi szobatiszta, de egyelőre meglehetősen vadóc kis állat. Könnyen harap, ezt már majdnem mind megtapasztaltuk a családban. Rendkívül játékos és leleményes, előszeretettel lopkodja a papucsokat, de következetes állat lévén szerencsére mindig ugyanoda dugja el. A nap 24 órájából húszat végigalszik, olyankor robbantani lehetne mellette, arra sem ébredne fel! Éber óráiban szeret szabadon garázdálkodni, vagy hatalmas, háromemeletes ketrecének legfelső szintjéről, a függőágyból szemlélődni. Nem eszik sokat, de arra rendkívül kényes, hogy ugyan abban az időben jusson a napi betevőjéhez. Nem válogatós, de nagy kéjenc, kedvenc csemegéje a méz.

Gondos felügyelet mellett, szobáról szobára fedezi fel a lakást a kis göri. Lányom türelemmel nevelgeti, Árcsi pedig napról napra szelídül. A hétvégén már az ölében szunyókált el a kis jószág. Néztem őket és eszembe jutott a róka és a kis herceg barátsága.

Isten hozott nálunk Árcsi!

A kis herceg – részlet Saint-Exupéry művéből

A róka elhallgatott, és sokáig nézte a kis herceget.
- Légy szíves, szelídíts meg! - mondta.
- Kész örömest - mondta a kis herceg -, de nem nagyon érek rá. Barátokat kell találnom, és annyi mindent meg kell ismernem!
- Az ember csak azt ismeri meg igazán, amit megszelídít - mondta a róka. - Az emberek nem érnek rá, hogy bármit is megismerjenek. Csupa kész holmit vásárolnak a kereskedőknél. De mivel barátkereskedők nem léteznek, az embereknek nincsenek is barátaik. Ha azt akarod, hogy barátod legyen, szelídíts meg engem.
- Jó, jó, de hogyan? - kérdezte a kis herceg.
- Sok-sok türelem kell hozzá - felelte a róka. - Először leülsz szép, tisztes távolba tőlem, úgy, ott a fűben. Én majd a szemem sarkából nézlek, te pedig nem szólsz semmit. A beszéd csak félreértések forrása. De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz...
Másnap visszajött a kis herceg.
- Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz - mondta a róka. - Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet... Szükség van bizonyos szertartásokra is.
- Mi az, hogy szertartás? - kérdezte a kis herceg.
- Az is olyasvalami, amit alaposan elfelejtettek - mondta a róka. - Attól lesz az egyik nap más, mint a másik, az egyik óra különböző a másiktól. Az én vadászaimnak is megvan például a maguk szertartása. Eszerint minden csütörtökön elmennek táncolni a falubeli lányokkal. Ezért aztán a csütörtök csodálatos nap! Olyankor egészen a szőlőig elsétálok. Ha a vadászok csak úgy akármikor táncolnának, minden nap egyforma lenne, és nekem egyáltalán nem lenne vakációm.
Így aztán a kis herceg megszelídítette a rókát.