Aki képes volt legyőzni a sorsot

A hit az emberek legerősebb fegyvere, és ha mélyen gyökeredző hitünk van, semmi sem tud legyőzni bennünket. Semmi.

Norman Vincent Peale

„Öt és féléves kisfia, Olivér oxigénhiányos állapotban született, az agykamrák találkozásánál egy sáv megsérült, mely elsősorban a mozgás- és beszédközpontot érinti. Orvosai eleinte állították, nem fog önállóan járni és beszélni, ma viszont németül és magyarul is meg tud szólalni, s ha kicsit botorkálva, de négy és fél éves korában elkezdett járni is. Elképesztő fejlődését orvosi csodának tartják, ám abban mindenki egyetért, nem tartana itt a zeneterápia, a katonazene nélkül.”- szól az újsághír és mi pontosan tudjuk, hogy ez csak a felszín, mert mit érne mindez a szülők kitartása, fáradhatatlan küzdelme nélkül.

Rita egy anyatigris, aki képes volt legyőzni a sorsát. Próbáljunk belegondolni abba, hogy egy egészséges gyermek felnevelése is micsoda energiákat kíván. Ha én lettem volna a helyében egy pici beteg gyerekkel, akiről az orvosok lemondtak, akkor megadom magam a sorsnak: ápolom és elfogadom ezt.

Bezzeg Rita nem így tett szerencsére. Mindent megpróbált és nem adta fel, nem írta le Olivért, pedig nagyon nehéz nappalok és éjszakák állnak mögötte. Közben Annára, nagyobbik gyermekére is figyelnie kellett és mindezt munka mellett tette. Sosem éreztük, hogy kivételt kér ezért.
Bővebben lehet a történetről olvasni itt.

Kedves Éva!

Olyan tökéletes a cikked, hogy kár hozzányúlni, de szeretném elmondani, hogy nagyon nehéz volt oviba bekerülnie, kész kanosszát kellett járnom, hiába volt meg az összes szakértői, szakorvosi papírom, hogy normál oviba integrálható, az nem számított.

Óvodába kerülésekor még csak járókerettel közlekedett, vagy kézen fogva vezetve, féltek a kihívástól és a balesetveszélytől. Igazából a fejlődésén az lendített a legtöbbet, amikor normál oviba bekerült, és úgy kezelték, mint a többi gyereket, kezdetben egyéni megsegítést igényelt a mozgásában, ma már egy a többi ovis között, az én kis Bicebócám.

Szeretném, ha a többi sorstársunknak nem lenne egy elérhetetlen álom az óvoda, hanem Olivérhez hasonlóan fel mernék vállalni a másságukat. Nem olyan nehéz a velük való bánásmód, csak az nem mindegy, hogy emberség van, vagy nincsen.

Nem azért írtam, hogy bekerüljön, csak szeretném biztatni az embereket, hogy ne féljenek annyira, ha valami nem a megszokott módon történik, mivel mi találtunk olyan óvodát, amelyik fel merte vállalni Olivért, tulajdonképpen "megmentették az életét".

Rita

Ritát 10 éve ismerem. Ő az, aki mindig vidám, nyitott és szókimondó. Számomra egy csoda! Kicsi céges családunk mókamestere. Megkérdeztem, írhatok-e a történetéről és egyből beleegyezett, pedig sokan lennének, akik ehhez nem járulnának hozzá. Ő ezzel is példát és utat mutat azoknak, akik hasonló helyzetben feladták és nem mertek szembeszállni a lehetetlennek kimondottakkal.
Ezzel vált Ő az „Istennek Társává” Csaba Testvér szavaival!

„Az idő nem fontos, ne sajnáld a napokat. Az ünnepi ebédhez a szakácsnő sok-sok mindent belevág egy nagy fazékba, ezért fogadj be te is mindent. Hordozd saját magad és mások fájdalmát, a titkokat, melyek körülvesznek. Ne siess! Az eszmélés lassan, de biztosan, végtelen csendben, derűsen történik. Környezeted megzavarhatja, de meg nem szakíthatja mindezt. Lassan lehiggadsz, megnyugszol.

Kitisztulnak gondolataid, vágyaid, hatalmas béke önt el. Megvilágosodsz. Felsejlik Isten végtelen nyugodt keze vonása a világon. Mint felhővé szelídült tajték, onnan fentről mindent sokkal tisztábban fogsz látni. Források fakadnak fel benned. Érezni fogod magadban az erőt, amely most már nem magadért: értük, a világért fakad.

Már nem harcolni akarsz, hanem teremteni. Nem gyűlölsz senkit és semmit, nem pusztítani akarsz, hanem segíteni, alkotni, életet adni, a beléd áramló fényt továbbengedni, -árasztani. Hiszed, hogy nemcsak része vagy a világnak, hanem partnere a mindenséget szeretetből szakadatlanul tovább teremtő Istennek….

Érzed a hegyeket mozgató erőt magadban, tudod, hogy emberek fognak születni, talpra állni, gyógyulni szavadra. De még ez sem fontos.

Semmi sem fontos, csak az a KAPCSOLAT, mely nap mint nap, lassan felkel, és beragyogja világodat. Istennek társa vagy…”