Egy nyugodt, gazdag esztendőre várva
2013 izgalmas év lesz a politikai életben. A kormánynak egy teljes éve van még arra, hogy az elmúlt két és fél esztendőben elvégzett ország-átalakítási, ország-megújítási programját megszilárdítsa. És mindenekelőtt: gazdasági fejlődést és politikai nyugalmat teremtsen. Ez utóbbira kitűnő példa a választási regisztrációról való lemondás, vagy a megegyezésre törekvés az egyetemistákkal. De nem vagyok pesszimista a gazdasági fejlődés területén sem, különösen azóta, amióta olvasom a baloldali lapokban, hogy liberális közgazdászaink kivétel nélkül visszaesést jósolnak. Az ő előrejelzéseik pedig – mint tapasztaltuk -, még soha nem jöttek be.
Az Orbán-kormány 2010 nyara óta igyekeszik megváltoztatni mindazt, amit az elmúlt húsz évben még egyetlen kormánynak sem sikerült. A kétharmaddal megválasztott pártszövetségnek ez kötelessége is. Megfeszített tempóban hozták a törvényeket, gazdasági intézkedéseket, reformlépéseiket, hogy ebben az évben már valóban a finom-hangolásokra, a kisebb-nagyobb hibák kijavítására tudjanak koncentrálni. Mert 2014-ben a következő négy éves kormányzás elnyerése lesz az igazi tét.
Mindenekelőtt gazdasági és szociális téren kell előre lépnünk. Nagy lépés ezért az energiaszolgáltatások árának igen magas, tíz százalékos csökkentése, vagy az önkormányzatok adósságának átvállalása. Sok ilyen intézkedés kell, hogy esélyük se legyen a különböző egyesületek, alapítványok és szövetségek mögé bújó régi arcoknak elhitetni, hogy ezt a kormányt le kell váltani.
Ami szinte bizonyos: a baloldalnak – bármilyen összefogást is produkálnak -, nem lesz kétharmada, de egyszeri többsége sem. Mert nem felejthető ilyen könnyen az, hogy milyen csúfosan jártak el az országgal, amikor kormányon voltak.
Éppen azok hirdetik ezt, akik csődhelyzetbe taszították Magyarországot. Elképesztő, hogy újra egymásra találnak olyasvalakik, mint Bajnai, Gyurcsány, Oszkó, Schmuck, vagy éppen az MSZP vezérkara. Maguk előtt tolva egy gyurcsányista volt államtitkárt, Mesterházy Attilát. Aki a l’Unitá című olasz napilapban egyszerűen lefasiztázta az országot, mondván hogy „a Nobel-békedíjjal kitüntetett Európa nem nézheti passzívan Magyarország fasisztává válását”.
Ő az a szocialista elnök, aki még most is arcpirulás nélkül ki meri jelenteni, hogy Magyarországon „gazdasági és szociális válság van”. A saját felelősségükről pedig egy fél mondata sincs. Pedig nagyon itt lenne az ideje, hogy a magyar baloldal egyszer már szembenézzen távoli és közeli múltjával, súlyos kormányzati hibáival.
Hogy az MSZP hogyan képzeli el a kormányzást közösen ezekkel a jobbára indulatból vagy érdekből alakult álszervezetekkel, bennük idejétmúlt, leszerepelt emberekkel, arról egy szó sincs. Kétharmadról álmodnak, mintha ennek eléréséhez elég lenne, ha ezt pusztán bejelentik.
2014 választásainak kimenetele már most, 2013 évkezdésekor is aktuális. Ami szinte bizonyos: a baloldalnak – bármilyen összefogást is produkálnak -, nem lesz kétharmada, de egyszeri többsége sem. Mert nem felejthető ilyen könnyen az, hogy milyen csúfosan jártak el az országgal, amikor kormányon voltak. És most sem tudnak semmi mást, csak “orbán-rezsimezni”.
Bizonyos vagyok benne, hogy a magyar választók döntő többsége nem kívánja őket vissza a hatalomba. Ehhez azonban mindenképpen az is kell, hogy az Orbán-kormány 2013-ban valóban egy nyugodt, pozitív évet produkáljon. Kívánom ezt nekik, mindannyiunk gyarapodására.