Újévi köszöntő
Szilveszter, újév, ilyenkor a fél világ megbolondul kicsit vagy nagyon. Pedig a többség nem is tudja, miként vándorolt az évkezdet végül pont a téli napforduló utáni 11. napra, és azt sem, hogy miért.
Persze nem is ez a lényeg, hanem az, hogy 1582-ben sikerült egy alapvetően pontos naptárat létrehozni és ez az akkori lehetőségeket figyelembe véve nem kis teljesítmény.
Eszerint ünnepel hát boldog, boldogtalan, folyik a pia, robbannak a petárdák, közben a Föld száguld a világűrben és óriási sebességgel forog, de ez igazából senkit nem érdekel. Az újév mint egy új élet kezdete látszódik a poharakon át, a remény etilalkoholban oldott eszenciája azt súgja, jövőre minden jobb lesz. Ám általában nem lesz jobb.
Az új év álmosan, fejfájósan, másnaposan kezdődik, bizonyítva, hogy az égitestek száguldása csak nagyon távoli kapcsolatban áll a rajtuk lakók sorsával, és sóvárgásával. Írhatnék erről hosszabban is, de úgyis mindenki másnapos, aki nem, az meg biztosan megvan a bölcsességeim nélkül.
Most kívánnom kéne valamit az olvasóknak, de nem teszem. Fogadkozhatnék is, hogy..., de nincs értelme. Egy biztos, minden másként lesz és minden marad a régiben.
Úristen! Valaki ellopta a poharam, és holnap munkanap, nincs mese.