A csend hangja

adakozásLeszállt az est, néma csendbe burkolódzott a város. A már feldíszített házakon és utcákon kigyulladtak a karácsony fényei. Leállt a tömegközlekedés és aludni tért a járművek serege is. Mindenki készült a szentestére, a gyermek megszületésére, a család ünnepére. Véget ért a rohanás, a cekkerek cipelése, készen van a halászlé, a rántott hal, a finom burgonyasaláta. A fa feldíszítve és a családfő kezében a csengettyű.

De itt álljunk meg! És gondoljunk azokra, akik most kint az utcán őrzik a nyugalmunkat, biztosítják, hogy a család melegben legyen és a villanyfüzérekhez az áramot. De most is sokan vannak, akik a fűtetlen szobában vagy az utcán töltik az ünnepet. Vajon mindent megtettünk, hogy ők is egy kis meleget kapjanak? Elég volt-e, hogy élelmiszert, apró csomagokat adtunk nekik? Adtunk-e szeretetet mellé? Mert van olyan köztünk, aki a száz aranyából kettőt odaad, de van olyan is, aki az egy réz garasából mindet adja.

Leszállt az est, jó volt a csend hangját hallgatni. Ez az idei karácsony azért szebb volt, mint a többi. Mert végre sokan a réz garast választották.