Krisztus Kaposvár világbajnoka
Hú, már látok magam előtt olyanokat, akik istenkáromlónak tekintik a címet, főleg így advent idején. Tőlük bocsánatot kérek!
Sokáig gondolkodtam azon, hogy adventkor kiről is írjak. A várakozás ideje alkalmas arra, hogy visszanézzünk a múltba és a jelen történései alapján a jövőbe vetítsük elvárásainkat. A globalizmus és a szendvicskultúra idejét éljük. Naponta tűnnek fel új hősök, celebek és felejtődnek el a régiek.
Lehet, hogy rosszul gondolom, de azon a véleményen vagyok, hogy a mesék és a blogok pontosan arra jók, hogy megtartsák ezekből azt és azokat, akik igazán értéket képviselnek és nem tiszavirág életűek. Ezt persze nem feltétlenül az illető sírjánál kell megtenni, hanem még életében elismerni a teljesítményt.
Krisztussal, akinek a polgári neve Farkas János (és nem rokonom!), akkor találkoztam először, amikor tizenévesen rengeteget jártunk a strandra. A lábtenisz pályákon hátul fáradhatatlanul győzte le az ellenfeleket. Ez egy amolyan szabadidős sport volt akkoriban. Voltak a menő focisták és voltak a Jenő, Joci, Krisztus és a többiek, akik élvezték a foci szabadidős ágát. A pálya szélén kislányok sikítoztak és drukkoltak, általában legalább húszfős közönség izgulta végig a meccseket pajzán bikiniben.
Miért is neveztük Krisztusnak? Mert olyan volt. Csöndes, alázatos, szerény és önzetlen. Most is ilyen.
Krisztus volt az elementáris erő, aki mindig ott volt, ahol a labda. Polgári foglalkozása tehertaxis volt, de a pályán ő volt a SZTÁR. Miért is neveztük Krisztusnak? Mert olyan volt. Csöndes, alázatos, szerény és önzetlen. Most is ilyen. Évtizedek teltek el, hogy újra találkoztam vele és egyáltalán nem lepett meg, hogy hatvanas évei dacára húszéves szemekkel nézett vissza rám. Semmit nem változott. Megmutatta relikviáit, amiket a garázs mélyén őriz. Érmek és díjak, de nem ez, ami neki számít, hanem azok a barátok, akiket nagyszerű pályája során szerzett.
Krisztusról tudni kell, hogy nincs mobiltelefonja és kerékpárral közlekedik, és éppen olyan nyugodt és egyszerű, mint húszévesen volt. Semmi faxni -és egy KAPOSVÁRI VILÁGBAJNOK!
Aki ismeri, az tiszteli és minden fiatalnak példa lehet ez az ember, aki felismerte az igaz értékeket és nemcsak felismerte, hanem életét is ennek megfelelően éli. Sikerült vele riportot készítenie a kaposvarmost.hu szerkesztőinek, és az íráson túl ezzel is adózhatunk az általa teremtett értékeknek.
Fájdalmát, hogy világbajnokként kitették a sarkon a csövesek közé, azóta elfelejtette, pedig még szerezhetett volna pár érmet országunknak, városunknak. Egyetlen hibája az volt akkor, hogy a való történést az újságírók kezére adta és ezért felelnie kellett és felelt is szomorúan, de nem megtörten.