Csak víz
Leesett a hó, természetesen nem csak úgy esett, hanem fel volt vezetve, ahogy kell. Már napokkal előtte jöttek a jóslatok, hol hány cm fog esni.
Engem - megmondom - zavar, nemcsak a felhajtás, hanem maga a hó is, pedig tudom: csak víz, némi levegővel keverve, de mégis. Pedig a víz okán, akár szerethetném, hiszem 60%-ban én is vízből vagyok, szerethetném, de nem megy. Amikor végig nézek a fehérbe dermedt tájon, még véletlenül sem az jut eszembe, milyen szép, hanem az, hogy milyen kihalt, milyen sivár, mennyire megpróbál embert, állatot.
Persze tudom, fent északon, az örök hó birodalmában is vígan megélnek az állatok és megélnek az emberek is. Ám valamiért úgy gondolom, ha valaki gondtalan életről álmodozik, akkor annak színhelye sokkal inkább egy trópusi sziget, mint egy jégkunyhó.
Modern korunk mintha nem számolna a hóval, a hideggel. A hó okozta kellemetlenségekre, termeléslassulásra, vagy éppen megállásra egyszerűen nincs idő. A hó mint közgazdasági tényező nem létezik. Persze attól még van, amikor van, és akit sorsa arra rendelt, az elindul, hogy megküzdjön vele.
Aztán akik dicsérték a szenteste keringőző hópihéket, másnap mérgelődnek, hogy egy órával tovább tart az út a nagyihoz.
Szóval az ember küzd, és bízva bízik, hogy az eszkimó világ csak átmeneti, és legkésőbb márciusban eltűnik a hótakaró. Ám addig még jöhet a fehér karácsony, ami szintén furcsa gondolat, hiszen a karácsony lényegét a lehullott hó mennyisége nem befolyásolja, ennek ellenére tartja magát egy nézet, miszerint a fehér karácsony kicsit jobb, szebb, illendőbb, trendibb… Aztán akik dicsérték a szenteste keringőző hópihéket, másnap mérgelődnek, hogy egy órával tovább tart az út a nagyihoz.
Tehát összefoglalva, a vitatható esztétikai élményen túl, a hó inkább csak bonyodalmat okoz, mert hiába készülünk fel rá, azért csak reggel plusz időbe telik kiásni autónkat a hóból, eldobálni a járdáról a fehér takarót, aki ilyen helyzetben van, az mindjárt egy órát veszíthet a reggeléből.
Ennyi volt mára sok hűhó, némi kristályosra fagyott vízért, ami lehet, pár nap múlva eltűnik, mintha sose lett volna.