A demokráciáról, amelyik mindig éppen másutt van
Demokrácialázban él a világ. Bármi történik ma a közéletben, ha valakinek valami nem tetszik, azonnal antidemokráciát kiált. Különösen teszik ezt az egész világon egyre erősödő, egyre radikalizálódó köz- és magánmédiák. Mindebben élen jár a balliberális média. Amikor valamelyik országban nem a baloldal kerül kormányhatalomra, ott azonnal véget ér a demokrácia. Hozhat egy polgári kormány csupa jó törvényt, rendelkezést, ők akkor is azonnal kórusként állítják, hogy "ez példátlan, ez antidemokratikus".
A negyedik hatalmi ágként is emlegetett televízió, rádió, sajtó, és ma már az internet is olyan erővel telepednek rá a döntéshozókra, de a közemberekre is, ahogy az még a történelmünk során soha nem volt. Ráadásul a blogok, facebook oldalak segítségével ma már mindenki tud egy kicsit újságíróskodni is. Előtte ez csak kevesek privilégiuma volt.
Ma a médiák (sajnálom, hogy ez a helytelen forma honosodott meg nyelvünkben, hisz a media már magában többes száma a medium-nak) már nem negyedik hatalom, hanem nyomulnak az első hely felé. Oda, ahol valójában nincsen helyük. Ahol már nem elég a felkészültségük. Ennek ellenére rátelepszenek a hatalomgyakorlókra, az országos és helyi politikusokra. Akiknek a munkaidejéből soha nem látott mértékben rabolnak el órákat a kötelező médiaszereplések. Ha pedig valamelyik médiának egy politikai szereplő nem tetszik, szemrebbenés nélkül - mintegy vezényszóra - kicsinálják, megbuktatják.
Amikor valamelyik országban nem a baloldal kerül kormányhatalomra, ott azonnal véget ér a demokrácia.
Nézzék csak a Semjén-ügyet. Semjén Zsolttal nem az a baj - írja le őszintén az egyik baloldali napilap jegyzetírója -, hogy netán idegen tollakkal ékeskedett a szakdolgozatában (nem tette, tegyük hozzá mi gyorsan), hanem az általa képviselt nézetrendszer. Magyarul: a szakdolgozat-ügy csak egy ürügy volt a balliberális médiának, hogy otromba módon megtámadjanak egy kereszténydemokrata politikust.
Ugyanígy tett a német, osztrák média is Magyarországgal. Hazugságoktól, hamis tényektől hemzsegő kommentárt mondott el a kormányról például a ZDF hírfőszerkesztője. Ugyanő, ugyanezt megtette a napokban Oroszországgal is. A cél: kiiktatni a politikából azt, aki nekünk nem tetszik, még akkor is, ha az, amit tesz, az a közjavára szolgál.
Ez már sok esetben a politikusokra is olyan erővel hat, hogy ők maguk is úgy lépnek fel, mint a legrosszabb internetes bloggerek. Van erre példa mindkét oldalról. Neelie Kroes, médiaügyekben illetékes EU-biztos blogjában(!) szólítja fel a magyar kormányt, hogy mit változtasson meg. Megdöbbentő. És mindezt persze a demokrácia jegyében. Ezt húzzák elő minden alkalommal, ezt húzzák rá mindenre.
Helmut Schmidt, a jövő hónapban 94. évét betöltő, volt német szociáldemokrata kancellár a minap azt nyilatkozta, hogy ma már a média szereplői olyan nagy uraknak képzelik magukat, akik már a kormányzáshoz is a legjobban értenek. De nem a véleményüket mondják el - mert azt szerinte is szabad, sőt kell is -, hanem kinyilatkoztatnak, szinte utasítanak. És közben folyton és hibásan a demokráciára hivatkoznak. Ideje lenne ezen változtatni.
Talán nem véletlen, hogy abból az összeállításból, amit ebből a műsorból meg lehet hallgatni a német televízió archívumában, ezek a mondatok kivétel nélkül hiányoznak.