Egy sorsfordító EU-s hétvége elé
A héten eldől hosszú évekre az EU-n belül Magyarország fejlődésének a sorsa. A mostani csúcstalálkozón a legmagasabb szinten határozzák meg, hogy milyen lesz 2014-2020 között az EU költségvetése. Így hét évre rögzül az is, hogy mennyi pénzt kapunk a felzárkózásra. Mert mi ebbe a kategóriába tartozunk. Többet kapunk vissza, mint amennyit befizetünk. Mégpedig azért, hogy a további leszakadást a fejlett országokhoz képest valahogy csökkenthessük. Rajtunk kívül még tizennégy ország jár ebben a cipőben.
Az elmúlt években – mint újonnan belépők -, elég jó pozícióban voltunk. Jött EU-s pénz szépen. Ami miatt nem tudtunk ebből normális országot építeni, az az volt, hogy a magyar politikai vezetés – Gyurcsány és Bajnai országlása idején -, nem a termelésre, nem a vállalkozások fejlesztésére fordította a támogatásokat. Így holt tőke lett belőle.
Amíg Szlovákiában, Lengyelországban vagy éppen Csehországban az uniós pénzek zömét termelő cégek pályázhatták meg, addig nálunk ennek a 85%-a a nem termelő szférában landolt! Mert ilyen bután – vagy nagyon is tudatosan -, így írták ki a pályázatokat. Értelmes fejlődés, munkahelyteremtő beruházások pénzhez juttatása helyett így sikerült elszórni az EU-s támogatások jelentős részét a nem termelő szférának. Gondolom, ott könnyebben tudott hozzáférni a szociálliberális lobbi ezekhez a pénzekhez.
Ha a mostani csúcstárgyaláson marad a tervezett költségvetés, akkor ismét vesztesei leszünk a 2014-2020 közötti időszaknak. Most nem azért, mert a Gyurcsány-Bajnai duó osztogatja el ezt a támogatást, hanem azért, mert a tervek szerint brutálisan kevesebb pénz jut ránk, mint korábban.
Ahol meg a cél értelmes volt – lásd például autópálya építés -, ott olyan pénzszórás zajlott, mint aminek csúcspéldája az értelmetlen kőröshegyi viadukt, vagy az M6-os nevetséges alagútjai. Kár, hogy ezen a hibás pályáztatási szisztémán 2010-ben sem változtatott – nem tudott változtatni? - radikálisan az új kormány. Az „ezt már nem lehet megmenteni”- felfogás, vagy az EU-s harc előli kitérés, még három év veszteséget jelentett, jelent ma is Magyarországnak.
Ha a mostani csúcstárgyaláson marad a tervezett költségvetés, akkor mi – és velünk együtt jó néhány elmaradott ország -, ismét vesztesei leszünk a 2014-2020 közötti időszaknak. Most nem azért, mert a Gyurcsány-Bajnai duó osztogatja el ezt a támogatást (remélhetőleg soha többé nem jutnak a kassza közelébe), hanem azért, mert a tervek szerint brutálisan kevesebb pénz jut ránk, mint korábban.
Pedig az Orbán-kormány végre ésszerűen tervezi az EU-s támogatások felosztását. A következő hét évre jutó euró-milliárdokból 60 százalékot gazdaságfejlesztésre fordítanának. A szocialisták 14-16%-ához képest ez óriási előrelépés. A 60%-ból 46%-ra pályázhatnak majd a vállalkozások, a vállalkozni akaró és képes magyar polgárok. Mert csak ezek által tudunk legalább egy kicsit is előre menni.
Orbán Viktor – és még tizennégy másik tagállam miniszterelnöke -, nagy harcot vív azért, hogy a Brüsszelben tervezett csökkentések ne sikeredjenek, és a felzárkóztatási alapok legalább részben megmaradjanak. Ez nagyon-nagyon fontos az országnak. Mert úgy el vagyunk adósodva – megint csak a szociálliberálisok pénzszórásai miatt -, hogy önerőből képtelenek vagyunk fejlődni. Ami kis plusz pénz képződik az országban, az megy a kamatfizetésre, a hiteltörlesztésekre.
Pedig ideje lenne már egy kicsit jobban közeledni Európához. Például Ausztriához. Ahhoz az országhoz, ahol példaadóan használták fel a belépésük után az EU-s támogatásokat.