La bete humanie! - Állat az emberben
Gondolkoztam a múlt héten, hogy miről írjak. De sajnos az élet mindig produkál szörnyűségeket. Nem szeretnék az egész történeten végigmenni, mert ezt már mások megtették.
Nem tudok mélyelemzést sem írni, ezt bízzuk a szakemberekre. Éppen ezért segítségül hívok egy íróóriást, Emile Zolát. Azt hiszem, nem kell bemutatni és azt sem, mennyire értette az emberek lélektanát.
A nőről alkotott véleményem tökéletesen megegyezik az író szavaival:
Utálata olyan mértékben nőtt iránta; amilyen mértékben szenvedélye a másik iránt, akire vágyott.
S a két hajléktalanról, akik részt vettek a gyilkosságban vagy ők hajtották végre. Majd a vizsgálatok eldöntik:
Az okoskodásból sosem lesz gyilkosság; gyilkos ösztön kell hozzá, hogy rávesse magát az áldozatra, éhség vagy szenvedély, hogy szétmarcangolja.
| In memoriam |
|
Sötét éjszaka démonok tánca |
De itt álljunk meg! Beszéljünk a hajléktalanokról, persze nem a gyilkosokról. Mert óvva intek mindenkit, hogy az első felindulásból bármilyen általánosítást vonjunk le. Ők is emberek, még ha a perifériára szorultak is. Nekünk kötelességünk gondoskodni róluk. Persze tudom, hogy sokan most nem értenek egyet velem, de kérem őket, hogy gondolják át.
Az indulat és a harag rossz tanácsadó! Hiszen nem egy történet szól róluk, mikor ők voltak a szenvedő alanyok. Megalázták, megverték, kifosztották és felgyújtották őket! Mint fent írtam, nem a gyilkosokat védem, hanem azokat az embereket, akik önhibájukon kívül szorultak a társadalom peremére.
A gyermekért pedig mindenki mondjon egy imát és gyújtson egy gyertyát. Remélem, Ő már az angyalok énekét hallgatja!