Turkáló design
Amikor 30 évvel ezelőtt Nyugat-Németországban jártam (gyk: akkor még kelet és nyugat nem volt egy állam), találtam egy boltot, ahol a keleti ár negyedéért lehetett ruhákat vásárolni. Ott már akkor feltalálták ezt a környezetvédő szokást: ami nem kell, azt ne dobd ki, hanem add tovább, mert van valaki, aki éppen erre vár.
Sosem azt kell venni, amire szükségünk van, hanem azt, ami ajánlkozik.
Eszembe jutott egy kedves történet erről:
Barátnőm megunta az általa 10 évig használt Benetton okkersárga kötött pulóverét és ki akarta dobni, amikor én megörököltem és tanárként még 6 évig a kedvenc ruhadarabom volt. Amikor meguntam, jött a barátnőm (ugyanaz!!) és még 10 évig ebben takarított. Ha elmegyek hozzá, megkérdem, mi van a pulóverrel és alkalomadtán visszaszerzem. Éljen túl bennünket. Ez nem reklám persze. Rengeteg szemét keletkezik annak okán, hogy kidobunk olyan ruhadarabokat, élelmiszereket, amik másnak még hasznosíthatóak.
A napokban egy áruház alkalmazottai még hasznosítható zöldségeket dobtak a konténerbe a szemem láttára, olyanokat, amikből még hetekig finomságokat lehetett volna főzni: karfiol, gomba, uborka, stb. Elmondták, hogy előírás szerint tilos ezeket a hulladékokat továbbadni, vagy elérhetővé tenni, mert komoly büntetés jár érte. A szívem vérzett és ne vessetek meg, gondolkodtam a guberáláson.
Egyszer egy hozzászólás-sorozatban javasoltam, hogy a lejárathoz közeli szavatosságú élelmiszereket tegyék elérhetővé a szegény lakosság számára, mert ezeket feldolgozni még mindig jobb, mint éhezni. Nagy port kavart a hozzászólás, negatív értelemben.
Kukázni ugye tilos, de mint tudjuk, sokat kukáznak és így elégítik ki vegetatív igényüket. Mi még úgy nőttünk fel, hogy ételt kidobni bűn. Persze sokszor főzünk többet a kelleténél és válik feleslegessé egy-két étel. Azt szoktam csinálni, hogy a még fogyasztható élelmiszert felcímkézve a kuka mellé teszem. Szabályellenesen.
Kedvencem a lomtalanítás. A Balatonon sosem hagyom ki. Nyaralónk szinte minden kellemes berendezése innen származik: tükrök, lámpák, székek, stb. Kiváló program ezeket a darabokat átfesteni, kitisztítani és megbecsülni. Mindig emlékszem a darabok eredetére. Meghalt egy bácsi az utcában és a hozzátartozók mindent kitettek. Pöttyös aludttejes köcsög, „Zimmer frei” tábla a 60-as évekből és egyebek. Természetesen beszedtük ezeket és megbecsüljük. A legjobb hifi hangzást a szomszédból guberált Sanyo erősítő adja ma is.
Írnék a legkellemesebb fotelekről is, amiket egy tavaszi estén találtunk 5 éve, és azóta zöld pöttyösként szolgálják kényelmünket, de térjünk vissza a turkálóra. Van, aki megveti a turkálókat és távolról sem pillant rájuk. Meg kell vallani, hogy manapság ez a legvirágzóbb műfaj. Ez nem csupán árfüggő persze, itt már a vadászösztön is működik.
Biztosan mindenki emlékszik, a vidámparki pecázásra, amikor nem tudtuk mit nyerünk, de abban biztosak voltunk, hogy nyerünk valamit. Na, erről szól a turkáló. Szerencse és érzék megtalálni, ami nem kell ugyan, de tudunk vele élni.
A nők megértik ezt. Sosem azt kell venni, amire szükségünk van, hanem azt, ami ajánlkozik. Vannak, akik csakis innen öltözködnek és vannak, akik mélyen megvetik ezt és erejükön felül vásárolnak méregdrága helyeken.
Amiért ez a blog született, annak az a lényege, hogy egyáltalán nem kell szégyellnünk szerintem, ha olyan árukat vásárolunk nagy örömmel, amiket mások leírtak. Ezek még évekig szolgálhatnak bennünket és igazán örömünket lelhetjük bennük.
Aki még nem próbálta, azt bíztatom, hogy kezdjen el kutatni ezekben a turikban és remélem, hogy élete legjobb ruhadarabját hamarosan megtalálja.
Persze nagyon kell vigyázni arra, hogy ez ne váljon szenvedéllyé, mint a kártya, vagy a nyerőautomata, mert azt is látom, hogy némelyek ezen az úton haladnak. Arról is pontosan tudok, hogy neves médiacsatornák, színházak innen gyűjtik be a jelmezeket, teljesen logikusan és ésszerűen.
Még egy szösszenet a végére:
Anyukám barátnői előszedték 50- 60 évvel ezelőtt használt hernyóselyem ruháikat, amikor még karcsúak voltak és az unokák csak néztek tátott szájjal és a bulik legmenőbb darabjai lettek ezek.
Összességében és véleményem szerint nem szégyen, hanem érdem a letett darabok újrahasznosítása.