Még egyszer az EU-s fejlesztési pénzekről
Az előző kormányok – egyik fő szétosztó éppen Bajnai Gordon volt -, az országba beáramló pénzt mindenre fordították, csak éppen arra nem, amire szükségünk lett volna. Lehetett pályázni – ha nem is felesleges, de luxus - dologra, amelyik egy ilyen szegény országnak, mint Magyarország, időszerűtlen volt. Talán sehol annyi falusi főtér, játszópark vagy díszburkolat nem készült az utolsó években, mint nálunk. EU-s pénzekből kicsicsázták a falut, a kisvárosokat, miközben a településen egy normálisan működő – azaz adófizető - vállalkozás sem működött. Ha volt, az nem kérhetett támogatást. Így találták ki ezt a szociálliberális urak.
Ha bemennek egy-egy egyetemre, egyetemi könyvtárba, szinte minden sarokban találnak egy nagyteljesítményű fénymásolót, szkennert, számítógépek tömegét. Gépekre, technikai eszközökre lehetett pályázni. Ha kellettek, ha nem. Arra, hogy a gépeken valamit tanuljanak is, vagyis tartalmak vásárlására, már nem volt pénz. A tartalmakat ugyanis nem a nyugati számítógéplobbi árulta. Hogy melyik pályázatnál melyik lobbi érdekei álltak, már jórészt a múlté. 2010 után már nem tudott a Fidesz ezen az elosztási szisztémán változtatni. Az országba bejövő EU-milliárdoknak csak mintegy 14 százaléka került gazdaságfejlesztésre. 86 százalék olyan helyen landolt, ahol ez a pénz nem termelt új értéket. Megkaptuk, és elvertük valamire.
Matolcsy miniszter most azt ígérte, hogy 2014 után minden más lesz. Most kerül az unió elé az új forráselosztási tervezet, amely szerint a következő hét évre jutó 20 milliárd euróból 60 százalékot gazdaságfejlesztésre fordítanak. Ezt is kevésnek tartom, de a szocialisták 14 százalékához képest ez óriási előrelépés. A 60 százalékból 46-ra pályázhatnak majd a vállalkozások, a vállalkozni képes magyar polgárok. Ennek már meg kell látszania az országon. Ne felejtsék, a vállalkozások nemcsak adót fizetnek, hanem adófizető munkahelyeket is teremtenek. A megmaradt 14 százalék területfejlesztésre, további 10 közlekedésfejlesztésre, 10 energetikai fejlesztésekre és újabb 10 a humán erőforrás fejlesztésre fordítható. 7 százalékot Budapest fejlesztésére, 3 százalékot pedig tartalékra fordítana Magyarország.
A másik kulcskérdés a gazdaságfejlesztés, a termelő cégek megerősítése, újak létrehozása, életre segítése. Itt sehol sem állunk. Pedig ezek tudnak olyan munkahelyeket teremteni, amelyikben jövő is van.
Tudom kedves olvasóim, hogy ezek száraz számok. De mégis ez az alfája és az omegája az ország fejlődésének. Fontos az is, hogy milyenek lesznek a járások, hogy hol lesz kormányablak, vagy milyen választási törvényünk van. Az országnak mégsem ezek a létkérdései. Létkérdés a közoktatás, a szakképzés, a felsőoktatás, mert ez a jövő. Ebben nagyot lépett előre, és jó irányban az Orbán-kormány. A másik kulcskérdés a gazdaságfejlesztés, a termelő cégek megerősítése, újak létrehozása, életre segítése. Itt sehol sem állunk. Pedig ezek tudnak olyan munkahelyeket teremteni, amelyikben jövő is van. Mert közmunkából nem lesz egy adófizető állampolgár sem.
Drukkoljunk Matolcsy miniszternek, hogy az Európai Unió fogadja el ezt a tervet. Ha sikerül, már csak arra kell figyelni, hogy az országba érkező pénzek közelébe egy szociálliberális elosztó úr se kerülhessen.