Tengerihántás a Facebookon

A kaposvári Kossuth tér a '70-es évekbenAz egy napra rövidült hétvégén ízelítőt adott magából a tél. Ebben persze nincs semmi szokatlan így október végén, és az időjósok is jó előre beharangozták a hirtelen lehűlést, mégis, a globális felmelegedéshez szokott testünket jól átjárta a fagyos hideg. Az eső is esett rendületlen, mintha be akarná pótolni a nyári mulasztását, és a fények is pihentek, minden csupa szürke volt és szomorú. Mit tehet ilyenkor az ember…? Bemenekül a tető alá és dolgozik, vagy pihen.

Így tettek elődeink is, a rossz idő beálltával fedél alá húzódtak és tollat fosztottak vagy tengerit hántottak. Közben persze jókat beszélgettek, nevetgéltek, elmélkedtek és emlékeztek.
A hétvégén magam is így tettem. Tengernyi kép közül válogattam egy munkához, közben kezembe akadt egy szürke, fénye vesztett fotó a Kossuth térről – ami ugyanilyen fogvacogtató időben készülhetett, a hetvenes évek derekán. Megosztottam Facebookon azokkal az ismerőseimmel, akiket tudom, hogy érdekel, és elindult a beszélgetés – ha csak virtuálisan is!

Emlékeztek, hogy nyilvános telefonfülke állt a Kossuth-szobor mögött, és hogy kalauz ült a csuklós Ikarus buszon. Elmesélték, hogy a hatvanas években sikk volt, hogy ki tud tovább smárolni a Cukoripari Technikum előtti zebrán, és hogy hogyan terelték el a figyelmét a forgalomirányító „zsámolyos” rendőrnek, amíg aztán fel nem szerelték a villanyrendőrt 1974-ben.

A kép több mint 190 embernek tetszett és 22 ember hozzá is szólt, volt, aki többször is; s ezalatt több mint harmincan csatlakoztak a csoporthoz.

Közben segítséget kaptam sokaktól, fotókat küldtek azokról az épületekről, amikről kértem, mert semmit nem találtam róluk, pedig szükségem volt rájuk.

A régi kép tehát célba talált, a tengerihántás sikeres volt! Köszönöm.

Kukoricafosztás, tengerihántás

A háznál a betakarítás után összegyűlt kukoricacsöveket ismerősök, szomszédok, rokonok egymást kisegítve, közös munkával tisztítják meg a levéltől. A közösen végzett munka jó alkalom az elbeszélgetésre, mesemondásra, játékos évődésre, dalolásra, találós kérdések megfejtésére. Leghosszabb életű munkaszokásaink közé tartozik, hagyományai századunk derekán is elevenen éltek.