Kegyelmet nem kérek!

Ezek voltak Nagy Imre szavai az utolsó szó jogán, amikor Vida Ferenc vérbíró kimondta a halálos ítéletet. És még több száz halálos ítélet és több mint húszezer börtönbüntetés kiszabása volt a megtorlás az 1956-os eseményekre.

Nem szeretném elemezni az eseményeket, csak megpróbálom gyerekszemmel bemutatni azokat. Természetesen nem értettem, mi folyik ezekben a napokban, csak sok mindent láttam. Láttam hatalmas tömeget, bekötött fejű embereket. Hallottam nagy durranásokat. Besötétített ablakot, a felnőtteket izgatottan beszélni és a rádió folyton szólt. Nem féltem, mert egy gyerek nem fél, hanem kíváncsi.

Emlékszem, hogy miután kimehettünk az utcára, láttam a sok romos épületet, kidőlt oszlopokat és kiégett villamost. Élelem alig volt, az egész család sorba állt, hogy krumpli és hagyma legyen a szatyorban. Karácsonykor vidékre mentünk a nagymamámmal rokonhoz, hogy megfelelő élelmet kapjunk. Az eseményeket csak jóval később tudtam meg, no nem a történelemkönyvekből. Emlékszem az 1966-os októberre is.

Baráti társasággal táncolni készültünk és mint mindig, a Jászai Mari téren gyülekeztünk. Hirtelen vagy húsz rendőr vett körbe minket igazoltatás céljából, és közben csak úgy záporoztak a kérdések. Miután alaposan kikérdeztek bennünket, elengedtek és mehettünk táncolni. Mikor hazaértem és elmondtam édesapámnak a történetet, csak annyit mondott: ezek még mindig félnek.

Most érett fejjel már értem, hogy egy paktum keretében nem segített a nyugat. A birodalom visszavágott, a tankjai erejével e kis ország nem tudott szembeszállni. Habár későbbi vezetője, Borisz Jelcin országa szégyenfoltjának nevezte az 1956-os cselekedeteit. De kellettek Hegedűsök is, akik elárulták a hazát.

Ha a forradalom elbukott is, de a régi már soha többé nem jöhetett vissza. Az első szöget mi vertük a szocializmus koporsójába. És még egy érdekesség: a 12-es szám.

1956. Magyarország.
1968. Csehszlovákia.
1980. Lengyelország.

Ma gazdasági forradalmát vívja az ország. Ugyanaz az összefogás kellene, mint ott akkor! Ha ez létrejön, akkor Kossuth szavaival élve „leborulok a nemzet nagysága előtt.”

Tisztelet a Hősöknek! A pesti srácok örökké élnek!