Áldatlan pillanatok
Minden évben elkövetkezik az az áldott pillanat,
mikor tudjuk, hogy most nyírjuk utoljára a gyepet.
Updike
Már az is jelzés értékű, hogy ezt az idézetet tovább kerestem, mint ameddig ezt a bejegyzést megírom. A scribd nem volt kegyes hozzám, mert sok próbálkozás kellett, mire végre rátaláltam, hogy pontosan idézhessem kedvenc íróm mondatát az őszről, az évszakok körforgásáról, az elmúlásról, stb, de most nem ezt akarom kielemezni.
Mi is pontosan tudhatjuk, hogy eljön az őszben a pillanat, amikor ünnep ürügyén pár százezren nekilendülnek, hogy leváltsák, vagy éppen éltessék az aktuális kormányt. Olyan ez nálunk, mint a levelek sárgulása, az ősz egyik bizonyossága.
Nincs ez másként az idén sem. A kormánypártiaknak ismét megy a békéjük, még jó, hogy nem a hasuk, mert az ilyen nagy tömegnél igencsak látványos következményekkel járna. Ez valami krónikus dolog lehet, mert a múltkor is ment már az a béke. A béke menése igazából nem látszik kórosnak, hiszen mosoly és méltóságteljes hömpölygés jellemzi. Reméljük, így lesz ez most is.
A másik nagy nyilvánosságot kapott rendezvény a milla tüntetése. Ez a nagy nyilvánosság azért is furcsa, mert a milla - eredeti nevén az „Egymillióan a magyar sajtószabadságért” immáron egyesület - éppen a sajtószabadságért küzdött eddig. Ha most a rendezvényük teljes nyilvánosságot kap, akkor az a létüket kérdőjelezi meg. Hiszen olyanért küzdeni, ami megvan, meglehetősen érdekes tevékenység.
Csak azért engednek teret nekik a nyilvánosságban, hogy úgy tűnjön, van sajtószabadság, pedig nincs is. Mint Virág elvtárs érdekes kém értelmezése, miszerint aki nem gyanús, az nagyon gyanús.
Azt, hogy mennyire megvan, az is bizonyítja, hogy első emberük éppen a minap egy országosan nézhető televízió népszerű műsorában fejthette ki nézeteit fő műsoridőben. Na ja, mondják ők, csak azért engednek teret nekik a nyilvánosságban, hogy úgy tűnjön, van sajtószabadság, pedig nincs is. Mint Virág elvtárs érdekes kém értelmezése, miszerint aki nem gyanús, az nagyon gyanús. Vagyis minél többet szerepel a milla a médiában, annál keményebb cenzúra uralkodik mifelénk.
Amit még érdemes a milláról tudni, az annyi, hogy jelenleg 100 000-en vannak. Mielőtt megkérdeznék, hol az egymillió, elárulom, rejtőzködnek, a diktatúra miatti félelmükben, csak otthon titokban simogatják a millás kitűzőt, s a facebook-oldalt is csak a tükörből merik megnézni.
Szóval gyönyörű ez az ősz, a füvet már kéthete lenyírtam, ebben az évben utoljára. Igen, Updike mondatában a jövőben való bizakodás is ott búvik, jelesül, hogy lesz következő év, amikor ismét utoljára nyírhatunk. Legalább ebben bízhatunk, abban már kevésbé, hogy a következő őszön nem megy majd a béke, vagy valami más, hogy nem gyűlnek össze ismét a sajtószabadság önmaguk által megbilincselt hívei, hogy végre lesz egy normális ünnep, amikor senkit nem érdekel, ki mond beszédet és hol, amikor egyszerűen csak mindenki arra a négy egybefüggő napra gondol, amikor együtt lehet a családjával, a barátaival.
Gyönyörű időnk lesz, levélsöprésre éppen megfelel. Persze, ha valaki úgy érzi, mások már elolvasták a leveleit, vagy éppen azt érzi, hogy kikívánkozik belőle a béke, ám menjen, de azért gondoljon a jövőre és vegyen magának egy levélseprűt, mert ki tudja, egy év alatt sok minden megváltozhat.