A kitüntetett, akire éppen rászámolnak
Ezt a címet az egyik német csatorna politikai műsorától kölcsönöztem. A beszélgetés az Európai Unió kitüntetéséről, a Nobel-békedíjról szólt. A máskor oly frappánsan vitázó újságírók nem nagyon tudtak mit kezdeni a norvég parlament e különös döntésével. Ahhoz kétség sem fért, hogy az indoklással – mármint azzal, hogy az Európai Unió léte ennek a hosszú háborúmentes időszaknak a záloga –, senki nem vitatkozott.
Hetven évvel ezelőtt még egymást gyilkolta a német, a francia, az angol, az osztrák, a belga, a holland vagy éppen az olasz. Ma pedig nagy ölelkezések, francia-német puszilkodás, és folyamatos brüsszeli találkozások képei határozzák meg a mindennapjainkat. Legyen is ez így, soha ne is változzon meg! Azt hiszem, hogy nemzedékem legnagyobb szerencséje, hogy nem kellett megismernie a háború borzalmát. Ha ezt nézzük, az Európai Unió nagyon is megérdemelte a Nobel-békedíjat. Megy is a találgatás, hogy ki fogja majd átvenni ezt a szép elismerést.
A különös talán a kitüntetés időpontja. Ne felejtsük, az Európai Unió súlyos gazdasági-pénzügyi válsággal küzd. Az unióra éppen rászámolnak. A legsúlyosabb ütésbe a görögök szaladtak bele. Akik ezt érthető módon nagyon nem akarják tudomásul venni. Bátor lépés volt Angela Merkel német kancellár asszonytól, hogy ellátogatott ebbe a megroggyant országba. A görög nép padlón van, mégis forrong.
Felháborodásukat sajnos nem az okozza, hogy politikusaik meghamisították az euró-övezetbe való belépéskor a gazdasági számaikat. Az sem, hogy évtizedekig a megengedetnél, a megtermeltnél jóval nagyobb lábon éltek. Helyette minden dühüket a németek ellen fordítják. Mondván, hogy Görögországot a németek jutatták koldusbotra. Hogy ez óriási tévedés, ezt maguk is tudják.
Azt hiszem, hogy nemzedékem legnagyobb szerencséje, hogy nem kellett megismernie a háború borzalmát. Ha ezt nézzük, az Európai Unió nagyon is megérdemelte a Nobel-békedíjat.
Sajnos néhány idióta – sajnálom, jobb szó erre nincs –, Hitler-bajusszal, horogkereszttel, náci-ruhában ábrázolta Angela Merkelt egy ellentüntetésen. Ez csak ronthat a görögök helyzetén. Jó lenne, ha arra is odafigyelnének, hogy az egyszerű német polgároknak már kezd elege lenni abból, hogy euró-milliárdokat pumpáljanak egy beteg, görög politikai-gazdasági rendszerbe.
Igen, az Európai Unió nem mindenben Nobel-díjas, és nem csak a görögök miatt. A brüsszeli hivatalokban sok-sok jó döntés születik, de van egy csomó ostoba hivatalnok is, aki butaságokkal traktálja a tagországokat. Nemrégiben Magyarország is megtapasztalhatta ezt. Beleszólnak abba is, hogy hogyan görbüljön az uborka, vagy most éppen az a tervük, hogy dohányzás ellenességükben még a tubákolást is betiltsák. Tudják, az a tubákolás, amikor valaki az orrlyukán szippantja fel a dohányport. Ez a tiltás nálunk elmenne, de a tengeri országokban, ahol a népek ezt igen nagy számban művelik, nagy felháborodást fog okozni.
Európa bizony nem egyformán szippantja sem a dohányt, sem a levegőt. A huszonhét ország – ha jól számolom –, huszonhárom nyelven beszél. Már csak ezért sincs igazi európai öntudatunk. Minden európai polgár Nobel-díjas lett, mégsem csattanunk ki az örömtől. Hisz még azt sem tudjuk, hogy ki veheti át ilyenkor ezt a díjat.
Én azt javasolnám, hogy a huszonhét nemzet gyermekei vegyék át ezt a kitüntetést. Mert a jövő az övék. Nekik kell majd további sok-sok hetven évig őrizni az európai népek mai, áldásos békéjét.
