Ádámtól Éváig

A színész, igazi értelme szerint, az olyan ember, aki több embert, száz embert, sok száz embert hordoz magában, akiben sok száz ember lelke lakozik, s aki ezt a sok száz embert ki is tudja teremteni magából... A színész - emberteremtő tehetség, aki csak utánozni tud, az komédiás.

Hevesi Sándor

Miért is írok én egy mosonmagyaróvári emberről? Azért, mert annyira meglepett kitartásával és belső erejével, hogy akár kaposvári is lehetne! Mindenki előtt leborulok, aki lefutja a maratont, mert az maga a halál és előtte az extázis, öreg korban pedig példa az unokáknak.

Ádámmal akkor találkoztam először, amikor a Vámpírok bálja Alfrédjaként elbűvölt természetes és szívhez szóló hangjával. Olyan őszintén szólt, hogy azt hittem, egy igazi naiv kisfiú, aztán rájöttem, hogy egy céltudatos férfi, aki tudja, mit akar és képes azt elérni.

Persze, vannak családi vonatkozásai is az ismeretségnek.

2004-ben Nyilas Misiként elindult...

...és azóta tarol és fejlődik.

2008-ban felvételt nyert a Pesti Broadway Stúdióba, 2009-ben pedig a Pesti Magyar Színiakadémán kezdett tanulni, ahol megszerezte a színész képesítést. Ugyanebben az évben kapta meg a Vámpírok bálja című musicalben Alfréd szerepét. Ezután több musicalben, majd prózai darabban is szerepet kapott.

Ez a publikus rész és most jön az a rész, ahogyan ez a személyiség számomra értéket nyert. Első látásra, azt gondoltam, mindent készen kap. Környezete, szülei megfelelően motiválják, segítik és persze, hogy ebből csak jó jöhet ki! Azt hittem, felfekszik a hullámra és előbb utóbb célhoz ér, de nem!

Az a hang, ami elsőként megkapott, igaz hang és nem másé, hanem az Övé! Kaposváron is fellépett és az ismeretlen közönség Neki és csak Neki tapsolt, ismeretlenül a Csárdáskirálynőben.

Belátta, hogy a mozgáskultúra és a sport mindenben hozzájárul a sikerhez. Na, itt jött az a pont, hogy elkezdtem tisztelni.

Számomra egy színész a maximum, aki mindent tud. Ideál. Ádám ennek mindenben igyekszik megfelelni. Mivel én magánemberként és nem színészként ismertem meg, kettős a hatás. Az egyik a világot jelentő deszkák virtuóza, a másik pedig a fahumorú barát, amikor még magamon is röhögök, hogy bevettem a tréfáit. Na, így jutunk el Ádámtól Éváig.

Nagy váltása a professzor szerep egy beugrás erejéig, amikor saját nagyapját formálja meg:

A művészet az emberi önvaló tökéletességének visszatükröződése. Benne megtalálható minden vágy végső célja, és ez az, ami visszacseng: a tökéletesség időtlen harmóniája."

ismeretlen szerző

És mit mond Márai?

Közbül, jég-, kő-, bronz-, vas- és atomkorszakokon át – van az ember, akinek fogalma sincsen, mi a művészet, csak bámulja, amit a művész az altamirai barlang falára mázol, vagy kiállít az Uffiziben, s közben ezt gondolja: "Jól eltrafálta" vagy valami hasonlót. S ő is kell, ez a másik ember, a művészethez. Ő az ellensúly, nélküle sincs művészet.

Na, itt én vagyok ez a másik ember! Remélem, többen is érzik ezt, Ádám kapcsán!

Ezzel a bloggal kívánok sok sikert egy induló karrierhez és remélem, lesz még lehetőségem a kifejletet is kommentelni.

Az életünk egy furcsa kis mese,
szeszélyes játék, bús színész dolog,
minden egy szürke váz körül forog,
fénnyel cifrázva, könnyel is tele...
Az életünk egy furcsa kis mese.

Wass Albert