Újsághirdetések, és ami mögöttük lehet
Nem szívesen foglalkozom a lassan agyoncsépelt IMF-témával, de tényleg jó lenne már tisztán látni, hogy mit is akarunk. Feltehetően ezt célozta meg a kormány, amikor öles újsághirdetéseket jelentetett meg arról, hogy mit nem fogadunk el az IMF-től. Hiába kérik, nem nyúl a kormány a nyugdíjakhoz, nem vezeti be az ingatlanadót, és a családi támogatások rendszerét sem változtatja meg.
Nekem még nem sikerült találkozni egy hiteles IMF-követelési listával sem, de ezek szerint ezek benne vannak. Ezt a kormány határozottan elutasítja. Gyanítom, más kérdésekben mégis kénytelenek leszünk engedni, ha azt akarjuk, hogy kicsit is stabilizálódjon a magyar gazdaság.
Legalábbis ez tűnik ki abból, hogy Matolcsy miniszter egy meglehetősen kemény takarékossági programot hirdetett meg. Ez az IMF-nyomására készülhetett. Vagyis: nem kapunk IMF-hitelt, ha jövőre emelik a pedagógusbéreket, ha hagyja a kormány, hogy egyszerre vehessenek fel az emberek nyugdíjat és fizetést is, ha nem csökken az állami apparátus létszáma, vagy nem talál ki a pénzügyi szakgárda valamiféle új bevételi forrást. Például a pénzügyi utalások, vagy egyéb akciók megadóztatását. Ha ezek nem jönnek, bukik a költségvetés.
Nem könnyű az életünk, annyi bizonyos. Ennek döntő részben az annyiszor agyonszidott múlt az oka, de lassan már a jelen is. Nagy baj, hogy cégek ezrei mennek tönkre, és a megmaradtak is képtelenek megtartani a dolgozóikat. A közmunkától pedig nem megyünk sokat előre, hisz ettől a gazdaságunk szemernyit sem nő. Még mindig nem sikerül a gazdasági talpraállás.
Most mégis úgy tűnik, hogy – a hirdetések ellenére -, beindított a kormány egy igen komoly takarékossági intézkedési sort. Bármennyire is fájó ez, éppen itt az ideje ezeknek a lépéseknek.
Európának kiszámíthatatlanok vagyunk. Ilyen ide-oda tánc maga az IMF-EU hitelfelvétel is. Egyik nap megy hitel nélkül, másik nap azt halljuk, hogy nagy szükség van rá. Valószínű, hogy Orbán Viktor mondta itt is ki a valót: megvagyunk a hitel nélkül is, igaz, hogy nagyon nehezen, és csak ideig-óráig. Még működünk 2012-ben is, de lényegesen könnyebb lenne a helyzetünk, ha már sikerült volna a megállapodás.
Kell ez a hitel – vonhatjuk le a miniszterelnök szavaiból a végkövetkeztetést. Itt lenne hát az ideje, hogy pont kerüljön ennek a huzavonának a végére. Minden fórumon le vagyunk minősítve, az EU jelentős euró-milliárdokat készül tőlünk (is) elvonni. Mivel nem vagyunk az euró-zóna tagjai – köszönhetően Medgyessynek és Gyurcsánynak -, még az a védőháló sem biztosít bennünket, ami ezeket az országokat.
Ha nem lesz hitel, nem lesz továbbra sem gazdasági biztonság, nem jönnek a külföldi cégek, nem tudunk beruházni, kis- és közepes vállalataink sora fog összedőlni. Ami pedig a munkanélküliség további növekedését, vele a csökkenő adóbevételeket jelenti.
Hogy az IMF és az EU illetékesei mit olvasnak ki ezekből az újsághirdetésekből, nem tudom. Azt biztosan, hogy öntudatos nép a magyar. Hogy ez erény-e számukra, vagy azt gondolják magukban, hogy „akkor egyétek meg, amit főztetek“, nagy kérdés. Egy biztos: az idei gazdasági mutatók nagyon szomorúak. Akkor is, ha tartjuk a hiánycélt, és valóban sokat lefaragtunk az adósságunkból.
Most mégis úgy tűnik, hogy – a hirdetések ellenére -, beindított a kormány egy igen komoly takarékossági intézkedési sort. Bármennyire is fájó ez, éppen itt az ideje ezeknek a lépéseknek. Remélhetőleg még nem késtünk el vele.
