The Rainmaker (Az esőcsináló)
Az idei nyárról az 1956-ban készült amerikai film jutott eszembe. Nekünk is elkelt volna egy esőcsináló.
A megnyerő sarlatán, Starbuck egyáltalán nem elvetemülten gonosz fickó. Végigjárja a perzselő hőségtől szenvedő Kansast és azzal biztatja a farmereket, hogy varázslók módjára meghozza nekik az annyira áhított esőt. A Curry család farmja közelében dobokkal és mindenféle meghatározhatatlan gépekkel különféle mutatványokat végez, és csakugyan sikerrel jár: elered az eső, ami csakugyan véletlen, de eléggé meggyőző véletlen.
Játszom a gondolattal, hogy mi lett volna, ha nálunk is megjelenik egy ilyen ember. Mondjuk, megáll a főtéren, előszedi dobjait és ütni kezdi. Rögtön feljelentik csendháborításért. Kiszállna a hatóság és firtatni kezdené, van-e a dobra és egyéb eszközökre vállalkozói engedélye. Ha van, az hány decibeles dobra érvényes?
Megjelenik a másik hatóság. Ad-e számlát az esőcsinálásról, fizeti-e rendesen a nagyfát, tölgyfát, bükkfát. Ha munka közben baleset történik, véletlenül eső helyett jégeső fog esni, ki fizeti a kárt? No, de végre a munkának megvan a gyümölcse és esni kezd az eső. A napimádók rögtön gyűlést tartanak és követelik az esőcsinálás azonnali beszüntetését. A zöldek is tiltakoznak, mert hátha csak savas esőt képes előállítani. De jönnek a fitymálók is: bezzeg az én időmben még az esőcsinálás is jobb volt…
De ezt már emberünk is megunná és kezdené összecsomagolni kellékeit. Azaz csak kezdené, ha lenne mit. De mindez csak egy mese volt, ahogyan a filmekben szokott lenni. Ez csak a fantázia műve, ha valami igaz lenne belőle, az pedig csak a véletlen műve volna.
Ami igaz, hogy az idei nyár igen meleg volt és nagyon csapadékhiányos. De az esőcsinálást továbbra is bízzuk a természetre! A film megnézését pedig mindenkinek ajánlom.