Lombsátortól a kápolnáig
Talán két kezemen megszámolom, hány tíz ember ismeri a kecelhegyi kápolnát Kaposváron. Szerényen álldogál apró telkén a családiházak mögött, megadóan tudomásul véve, hogy a felértékelődött telekárak miatt ma már csak keskeny bejárón jutnak el hozzá a beavatottak – akik egyáltalán tudnak a létezéséről.
A kereken 108 éves épület története a XIX. század utolsó harmadában kezdődött. A kecelhegyi szőlőbirtokosok az 1870-es években választották pártfogójuknak páduai Szent Antalt. Egyházhatósági engedéllyel lombsátorban mutatták be évenkénti szentmiséjüket, ebből a szokásból érlelődött meg a kápolna építésének gondolata.
Maurer Kálmán kéményseprő mester (...) felajánlotta a kápolna megépítéséhez szükséges telket (...). Ujváry Ferenc apát-prépost örömmel fogadta a felajánlást, az építéshez azonban mégsem fogtak hozzá, mivel ezt követően vagy hatan-heten szintén felajánlottak telket a kápolna építésére!
Maurer Kálmán kéményseprő mester 1899. évi november hó 19-én tartott hegyközségi gyűlésen felajánlotta a kápolna megépítéséhez szükséges telket, egyben kötelezte magát, hogy életében a kápolnát jó karban tartja. Ujváry Ferenc apát-prépost örömmel fogadta a felajánlást, az építéshez azonban mégsem fogtak hozzá, mivel ezt követően vagy hatan-heten szintén felajánlottak telket a kápolna építésére!
A kéményseprő mester 1903. március 29-én ismételten felkínált birtokából egy megfelelő nagyságú területet és 500 koronát az építési költségekhez. A hegyközség az ajánlatot elfogadta és elhatározta, hogy a kápolnát közadakozásból építi meg. Domján Lajos kaposvári kőműves mester még abban az évben hozzálátott a kápolna megépítéséhez, és 2450 koronából be is fejezte a takaros kis épületet. A kápolnát 1904. június 12-én áldotta meg Zimmer József prépost-plébános.
Az épület későbbi történetéről nem sokat tudunk. A tornyát valamikor átépítették, mert az egykori timpanonszerű záró felépítményekre ma már csak a régi képek emlékeztetnek. A kis templombelső tere azonban ma is eredeti bájával fogadja az arra tévedőket. A gondosan festett „csillagos” belső tér, az oltára az angyali szelídségű ifjúként ábrázolt Szent Antal-szoborral türelemmel várja a hívőket.
A közösség mozgolódik. Úgy, mint egykoron az építés mellett, ma a felújítás mellett kötelezték el magukat a kecelhegyiek. Hogy miből és mennyiért? Ez itt a kérdés... Közadakozásból, egyházi és önkormányzati segítséggel. Az építészhallgatók nyáron lelkiismeretesen felmérték az épületet. A tervek és a költségvetés elkészült. Az akarat és a jó szándék megvan. Lássuk, mire képes a közösség ereje, hajrá kecelhegyiek!
További képek megtekinthetők a Fő(sz)építeszi Iroda Facebook-oldalán.
