Zi-Zi lavór!
Még mielőtt valaki azt hinné, hogy megártott a meleg vagy túl sokat ittam, közölnöm kell, nem igaz egyik sem. A mai napon kedvenc pedikűrösömről írnék, Magdi néniről. Kérdezhetnék, mit lehet írni egy pedikűrösről? Talán semmit! De Magdi néni nem egy pedikűrös, ő a pedikűrös! És ez nagy különbség.
Természetesen a lavór nem igaz, csak egy kis szójáték. Birodalmában minden a legnagyobb rendben. Kis asztalkáján sorakoznak a kellékei szépen rendezetten, ollók, szikék, fertőtlenítő. Magdi néni több mint ötven éve gyógyítja a beteg lábakat. Kezeli, szépíti a körmöket, szünteti meg a csúnya bőrkeményedéseket. Mondhatnám róla, hogy lábszobrász és még ekkor sem túloznék. És a személyisége a soha nem múló mosoly és kedves szó.
A klientúrájához igen sokan tartoznak, a legkülönbözőbb rétegek és embertípusok. Van olyan, akit már negyven éve vesz kezelésbe időről-időre. Még a termálfürdő nyitása napján került a lábak közelébe, majd önálló szalont nyitott. Nála soha nem siet a vendég, amíg áztatja a lábát, a mosoly mellé baráti szavakat kap. A kezelés alatt sem lehet unatkozni, Magdi néni otthonosan mozog a világ dolgaiban, így végig beszélgetéssel telik az egész kezelési idő.
Én csak szuperlatívuszokban tudok írni róla. És példaként szeretném állítani mindenki elé. A hivatás szeretete a páciens szeretete. Arról, aki ennyi idő után is alázattal végzi szeretett munkáját, csak alázattal lehet írni. Ha valaki elfogultsággal vádolna, annak csak azt tudom mondani, győződjön meg róla, hogy minden szavam igaz!
El kell, hogy mondjam: kipróbáltam több pedikűröst is a fiatal generációból, de nem szeretném összehasonlítani őket. Volt köztük gyorstalpalós kényszervállalkozó, és olyan is, aki csak a műkörmök felrakásához értett. Nekik csak azt üzenem, hogy próbáljanak meg Magdi nénik lenni.
Neki meg még nagyon sok boldog évet kívánok, hogy kedvenc mesterségét az idők végezetéig űzze.
