Az akaraterő diadala!
És nem csak azt, hogy legyőzték a gyilkos kórt. Mindig tudtam, hogy a betegség legyőzéséhez a betegnek is hozzá kell járulnia. Az akaraterő fél orvosság, szokták volt mondani.
Nem régen ért véget London harmadik olimpiája, ahol a magyarok sok fényes győzelmet arattak. Öregbítették hazánk hírnevét és lakosságunk létszámához viszonyítva igen előkelő helyen végeztek a nemzetek rangsorában. De most nem ezt szeretném feleleveníteni. Az idén még két olimpiára kerül sor, illetve az egyiknek most lett vége, a másik most kezdődik.
Most arról szeretnék megemlékezni, ami most ért véget. Az idén Varsóban rendezték meg a IV. Nemzetközi Onkó-Olimpiát. A versenyen 270 rákból gyógyult gyermek küzdött meg egymással. Magyarországot 11 gyermek képviselte, és nem akárhogyan. A magyar csapat 11 aranyérmet, négy ezüstérmet és három bronzérmet szerzett. Most nem sorolom fel, hogy milyen sportágakban, mert számomra teljesen mindegy, fő, hogy honfitársaim nyertek.
Azért a kisördög nem hagy nyugodni, mégis kiemelnék egy sportágat, a focit. Száraz tényként itt is csak annyit, hogy tizenegy gólt rúgtak és csak egy gólt kaptak. Persze, ezt nem minden hátsó gondolat nélkül írtam le.
Én a magam részéről csak a legmagasabb tiszteletadással tudok szólni ezekhez a gyerekekhez. Kívánom, hogy a gyilkos kór soha ne térjen vissza életükbe. Biztos vagyok benne, hogy akik ilyen fantasztikumokra képesek, azok csak sikeres emberek lehetnek. Részvételi lehetőségüket a rákellenes alapítvány finanszírozta.
A másik olimpia, a paralimpia pedig jelenleg zajlik Londonban. Remélem, ott is megálljuk a helyünket. Sok sikert fiatalok!
