Nyári politizálás, törvényekkel, csizmával
Kétéves időszakot zár le a héten a Fidesz-KDNP többségű parlament. Ezt a két évet a reformtörvénykezés időszakának nevezhetjük. Ennyi törvényt, és ilyen horderejűeket a rendszerváltás óta még nem szavaztak meg. A kormány olyan kérdésekhez nyúlt hozzá, amelyekről már húsz éve mindenki beszélt, de senki sem vágott bele, vagy ha elkezdte, nem volt politikai ereje azt végrehajtani.
A legnehezebb ügyben, az ország gazdasági talpra állításának kérdésében nehéz mérleget vonni. A Fidesz-KDNP maga sem gondolta, hogy ilyen helyzetben kapja meg az országot. Medgyessy-Gyurcsány-Bajnai odáig kormányzott, hogy a legteljesebb csőd előtt álltunk. A feketeleves Orbán Viktornak és kormányának maradt. Miután a görög válság miatt az Európai Unió behúzta a fékeket, Magyarország nagyon súlyos helyzetbe került. Ha innen nézzük, akkor az Orbán-kormány kiemelkedő gazdasági sikereket ért el.
Ma még mindig súlyos helyzetben lévő ország vagyunk, de nem omlott össze a gazdaság, nem vagyunk már a szégyenpadon. Ellenkezőleg: sok, az országunkat sújtó EU-intézkedés megszűnt, és - ha nem is nagy örömmel, de - elkezdhetjük egy gazdasági védőhálóról a tárgyalásokat az IMF-fel. Ha ez is sikerül, akkor a Fidesz-KDNP előtt végre megnyílik a lehetősége annak, hogy ne csak tüzet oltson, hanem egy tervszerű gazdaságpolitikát is megindíthasson. Nagyon várjuk már azt az időszakot, amikor nem csődről, hanem fejlődésről, gazdasági megerősödésről lehet szó. E területen még bőven van tennivalónk.
A választások során persze sok minden előfordulhat. 2002-ben Edmund Stoiber bajor miniszterelnök toronymagasan vezette a közvéleménykutatásokat. Biztos volt, hogy szeptembertől ő lesz a kancellár. Aztán jött az augusztusi nagy árvíz.
Miközben a kormány felvállalta a legnépszerűtlenebb intézkedéseket is, az a csoda, hogy még mindig meg tudta őrizni előnyét a pártok között. Ez azt mutatja, hogy a választók igenis értékelik azt a munkát, amit Orbán Viktor vezetésével végeznek. Ha ma lennének a választások, ismét a Fidesz-KDNP szövetség nyerne, ehhez kétség nem fér.
Ebben benne van az is, hogy az MSZP teljesen lejáratta magát a Gyurcsány-érával. Bármennyire is erőlködik az új vezetés, a többség jól tudja, hogy hová süllyesztették az országot. Semmi jel arra, hogy ebből tanultak volna. Nem képesek progresszív ellenzéki munkára, a legkisebb mértékben sem támogatták a kormányt a csőd elleni harcában.
A többi párt sem tudott komoly erővé válni, minden jel szerint ezentúl sem fognak. Sokan várják az új messiást, Bajnai Gordont. Minden valószínűség szerint ősszel beindul majd a pártja. Bajnai egyike a csődöt előidéző Gyurcsány-minisztereknek. Ezt nem lehet neki elfelejteni. Ahogy furcsa szerepeit gazdasági menedzser éveiből sem. Tömegeket ő sem fog megmozgatni.
A választások során persze sok minden előfordulhat. 2002-ben Edmund Stoiber bajor miniszterelnök toronymagasan vezette a közvéleménykutatásokat. Biztos volt, hogy szeptembertől ő lesz a kancellár. Aztán jött az augusztusi nagy árvíz. Ellenfele, Schröder kancellár csizmát húzott, és hetekig járta az Elba mentét, krízis-tanácskozott, lapátolt, meg amit ilyenkor kell.
Stoiber sem tétlenkedett, de nem volt olyan jó színész, mint Schröder. Az Elba-mentiek, azaz a keleti tartományok választói az utolsó pillanatban megfordították az eredményt. Délután még Stoiber volt a befutó, éjfélre minimálisan, de Schröder megelőzte. Igaz, egy év után Schröder mégis távozni kényszerült, átadva a helyét Angela Merkelnek.