Ballagó idő

Huszonnégy kicsi szék, rajta huszonnégy ünneplőbe öltözött kicsi ember forgolódik izgatottan, velük szemben huszonnégy család. Az apukák a fényképezőket kattogtatják, az anyukák a könnyeiket morzsolgatják. Ovis ballagó.

Négy éve a bölcsit végzettek rutinjával kezdte az ovit, könnyen beilleszkedett, szeretett oda járni – mert szerették. Most tarisznyát akasztanak a nyakába és emlékkönyvet adnak a kezébe a kedves óvónénik – és még az olyan rohanós, a szülői értekezletre soha oda nem érkező szülők is elérzékenyülnek, mint én.

A tarisznyában fénykép, a fényképen 24 gyerek, két óvónéni és a dajka. A fénykép mögött emlékek… A nyiladozó értelemé, az első barátságoké, az első családon kívüli közösségé.

Húszegynéhány fiatal hármas sorokban, lányok magas sarkú cipőkben, fiúk felzselézett hajjal. Szülők a hátsó sorokból figyelnek megilletődötten, de sírdogálni itt már nem illik. Magabiztosan búcsúznak az iskolától, várja őket a gimnázium, a fiatalság, az élet. Karjukon virágcsokrok, vállukon tarisznya a barátok és barátnők apró tablóképeivel, a retusált barátságok apró emlékeivel.

Nézem a ballagóimat, és tudom, hogy felnőttként majd rájönnek, hogy a fogasra akasztott ünneplő ruhák, az elhervadt ballagási csokrok, a megfakult fényképek nem fontosak. És azt is tudom, hogy mosolyogva válaszolnak majd a „mi volt a jeled az oviban” vagy a „mi volt a kedvenc tárgyad” kérdésekre, és közben lelkükben érzik azt a jót, amit az óvónénik és a tanárok nem a ballagási tarisznyájukba tettek, hanem sokkal biztosabb helyre. Mert tudom, hogy jó helyet választottunk nekik…

Miért ballagunk?

A ballagás kifejezés a latin „valetans”= búcsúzó szóból ered; a szokás pedig Selmecbányáról, ahol a XIX. század 70-es éveiben az erdészeti és bányászati Akadémia hagyományaként a hallgatók, a Ballag már a vén diák… kezdetű dal éneklésével búcsúztak el iskolájuktól. Lassan az egész országban és minden iskolatípusban elterjedt a ballagás szokása; a XX. század elejére pedig általánossá vált.

Az 1920-as években a Ballag már a vén diák kezdetű dalt felváltotta az Elmegyek, elmegyek… kezdetű magyar népdal. Szokássá vált az is, hogy a ballagás előtti éjszakán a végzősök szerenáddal köszöntik tanáraikat, a ballagás napján pedig az iskola zászlóját követve mennek végig a folyosókon, vállukon egy kis tarisznyával, amelybe az alsóbb évesek pogácsát, sót, földet és aprópénzt tesznek, és elhelyezik az iskola fényképét is.