A vonat csak vár, és vár (és romlik)
Nem tudom, hogy nézték-e, hallgatták-e kedves olvasóim az Index hírportálon megjelent videófelvételt, ahol vasúti szakszervezeti vezetők és egy (?) minisztériumi szakértő tárgyalt. Megdöbbentő. Nem vagyok vasutas, utas ellenben vagyok. Így annyit tudok, hogy Németországból Bécsen át Hegyeshalomig nemzetközi színvonalú vasúti szerelvénnyel, kiváló vasúti pályán lehet eljutni.
Aztán Hegyeshalomtól minden megváltozik. A MÁV lesz az úr. Ettől kezdve szinte balkáni körülmények közé kerülünk. Csapódnak az ajtók a vad fékezésektől, zörög minden, csikorog a fék, hol ömlik a forró levegő, hol meg hideg van, minden más tisztasági kérdésről, vagy a pontosságról már ne is beszéljünk.
Még Medgyessy volt az, aki megígérte, hogy ezt a rövid nemzetközi szakaszt felújítja a magyar állam. Ez azóta sem jött össze. A MÁV - ezt minden állampolgár láthatja, ha kisétál bármelyik magyar állomásra - félelmetes állapotban van. Ennek legfőbb bizonyítéka az, hogy a kormány a vezért - mindig ez történik, ki tudja, hányadszor, hányadik kormányunknál - lecserélte. Csak reménykedni lehet, hogy majd most csak-csak történni fog valami. Nőnemű MÁV vezérigazgató ugyanis még sohasem sem volt e mammut cégnél.
Hogy őszinte legyek, nekem a fent említett videófelvétel megnézése után nem sok hitem van a változásban. Nemcsak azért, mert ebből kiderült, hogy olyan emberek döntenek, tárgyalnak, vitatkoznak a vasút milliárdjairól, akik senkit sem győznek meg e felvétel kapcsán arról, hogy igen, ők a rátermettek, a kiváló szakemberek, akik komolyan szólnak hozzá a vasút súlyos problémáihoz.
Olyan vezetők, akiknek hitele és ereje is van a változtatáshoz. Mert ahhoz, hogy közöljék, hogy a vasúti pályát Dombóvár és Kaposvár között fel kellene újítani, nem kellenének ennyien. Ezt minden kaposvári jól tudja, aki egyszer is utazott már errefelé. Hogy helyette - ők mondják! - a Gyékényes-Csurgó közöttit csinálják, amire semmi szükség nincs, az megdöbbentő.
Mármint az, hogy ezek a magasrangú, felelős beosztású, kiemelt fizetésű emberek ezt pontosan tudják, és mégis így történik. És közben úgy beszélnek minderről, mintha - bocsánat - egy sarki kocsmában lennének. Ilyen szavakkal: „tök mindegy“, „figyelj, érted, ennyi“, „büdös, mocskos“, „az hétszentség“, „pofátlanság“, „csak dumáltak“ - de nem is folytatom, mert az írott szöveg nem tudja visszaadni azt az alacsony nívót, ahogy ez a bratyizó, tegeződő „tárgyalás“ lezajlott.
A Kohl-kormány pénzügyminiszterétől, a bajor Theo Weigeltől megkérdezték egy beszélgetésen, hogy miért nem tegezte egyik minisztériumi kollégáját sem. Azt válaszolta, hogy ebben ő nincs egyedül, mert egy komoly munkahelyen a munkatársi tegeződés elképzelhetetlen. Legyen az nagy vagy kis cég, városi hivatal, vagy minisztérium. Egy tisztes távolságtartásra szükség van ahhoz, hogy komoly ügyekről tárgyalni, dönteni lehessen. Hogy feladatokat meg lehessen határozni, azokat teljes felelősséggel ki lehessen osztani.
Aki most arra gondolna, hogy Theo Weigel egy merev, nagyképű német politikus, az nagyot téved. És hogy igaza van, arra a legjobb bizonyíték ez az Indexen közzétett videófelvétel. Magyarország nem véletlenül tart ott, hogy már a vasutasok sem tudnak elmenni a munkahelyükre, mert nem jár a vonat. Ezt is ők mondták ott, ezen a bizonyos értekezleten.
