Pillanatnyi időutazás – 2. rész

A Vörös Csillag védően öleli körbe „Az elhagyott férj”-et, mellette magányosan „Az orvos felesége”. Akár azt is gondolhatnánk, hogy maga az orvos az elhagyott férj, és minden baj okozója a doktorné, de nem… A két, egyaránt 1961-ben forgatott kelet-európai film, az NDK és a román filmgyártás egy-egy gyöngyszeme egyszerre szórakoztatta a hatvanas évek kaposvári közönségét – ezek reklámfeliratát látjuk a régi fotón.

SzivárványNézem a képet, a 84 éves épületet. Szinte semmit sem változott! Talán már senki nem emlékszik Steiner és Klauber meszes bódéira, amik e helyt álltak 1927-ig, az építkezés megkezdéséig. Aztán 1928-ban, szeptember 6-án ünnepélyes keretek közt megnyílt a Városi Mozgóképszínház, 840 férőhelyével, zenekari árokkal – ne feledjük, a némafilmek korszakában járunk!

A megnyitó vetítést azonban sajnálatos, váratlan esemény kísérte: éppen aznap halt meg az Apolló mozi tapasztal gépésze, akit az új filmszínház vetítőmesterének szántak! Mindezekből azonban a szórakozni vágyó közönség semmit nem észlelt, és a „Sárga Liliom” c. amerikai némafilm bemutatásával a Városi Mozgóképszínház a kaposváriak kedvelt szórakoztató intézményévé vált.

Alig telt el néhány év, és 1931. február 20-tól már hangosfilmet is játszott a mozi. Az amerikai „Jazzkirály” szó szerint hangos sikerrel vonult be a kaposvári mozi történetébe, hiszen ez volt az első hangképes film, amit itt vetítettek.

A megyeszékhely lakói szerettek moziba járni, ennek még a háború sem állíthatott akadályt. A légiriadók ugyan meg-megzavarták a vetítéseket, de ez sem vette el a kedvet a mozizástól. A háború miatt csupán 3 napra zárt be az intézmény, de 1944. december 2-án, a város „felszabadulásának” napján újraindult a vetítés – Zaharov városparancsnok utasítására.

A mozi 2001. október elsejéig működött filmszínházként, amikor is a „Harry csak jót akar” c. francia vígjáték vetítésével lehúzták a vásznat. Hiába: az akkor egy éve működő Pláza mozija elszívta a filmrajongó közönséget a néma és hangos sikereket megélt épülettől.

1958 augusztusától már szélesvásznú filmet is vetítettek a moziban, ehhez azonban át kellett alakítani a nézőteret, mert a földszinti sorok szélső nézői elől az erkélyek kitakarták volna az új, 11 méteres vászon felét! Az első ilyen képarányú filmet, az amerikai „Trapéz”-t így egyszerre már csak 627 néző láthatta.

A mozi 2001. október elsejéig működött filmszínházként, amikor is a „Harry csak jót akar” c. francia vígjáték vetítésével lehúzták a vásznat. Hiába: az akkor egy éve működő Pláza mozija elszívta a filmrajongó közönséget a néma és hangos sikereket megélt épülettől.

Ezután nyolc alternatív év következett az épület életében. A „Szivárvány Zeneház” névre átkeresztelt intézmény olyan rétegnek nyújtott szórakozási lehetőséget, amely máshol nem igazán tudott "érvényesülni". Volt itt többek közt Kispál, Quimby koncert és az MR2 buliját is itt rendezték a PASO-val és a Kaukázussal. Valljuk be azonban, az épületnek ez az időszak nem tett jót, végképp leamortizálódott és a belseje tönkrement.

2009-ben azonban megkezdődött az időközben műemlékké nyilvánított épület felújítása és bővítése. Az első vetítésre szinte napra pontosan kilenc évvel az utolsó után, 2010 októberében került sor az „Egy lányról” c. angol filmmel.

A Mozi csillaga tehát újra felragyogott, ugyan nem vörös, hanem szivárványszínű…

Az egyiptomi ornamentikával gazdagon díszített szecessziós épületet Lamping József kaposvári építész tervei alapján Horváth Andor építette 1927-1928-ig. A felújítási munkák 2010-ben készültek el terveim szerint, a ZÁÉV Zrt. kivitelezésében.

Köszönet H. Molnár Katalinnak a korabeli cikkekért és Kéki Kálmánnak az adatok pontosításáért!