Mezőgazdász frakkban!
A fenti cím Mario Lanza egy sikeres filmje után jutott eszembe. Mario Lanza (1921-1959) Alfredo Arnold Cocozza néven született olasz bevándorlók gyermekeként. Művésznévként anyja leánykori nevét használta tiszteletből. Az iskolából kimaradt és a család boltjában dolgozott. Később képezte magát és így fedezték fel.
Nézem a kereskedelmi tv „Üstökös születik” műsorát. Végre megszületett az új üstökös. Pedig nem őt szerették volna a „Műanyagipari Művekben” győztesnek kikiáltani. Végig neki szurkoltam, mert emberemlékezet óta nem volt ilyen magas színvonalú produkció ezekben a műsorokban. Pedig nem a Holdról jött, illetve, hogy pontos legyek, a magyar holdakról jött, amit anyaföldnek hívnak.
Bebizonyította, hogy amit ő képvisel, az magas színvonalú kultúra, amire nagy szükség van a sok műanyag termék mellett. Tudom, még korántsem az igazi Beniamino Gigli, de ez most csak másodlagos. Ha csak annyit ért el, hogy több ezer embernek okozott örömet és szerettette meg az operát még többel, akkor ez is csodálatos. Azzal a fantasztikus szerénységgel, alázattal, ahogy kiállt a pódiumra és áradt belőle a hang, fantasztikus volt.
Tudom, hogy döntés előtt áll, folytassa az előző munkáját, vagy képezze tovább magát és akkor meg sem áll a világot jelentő deszkákig. Nem tudom a döntését, de annyit tudok, hogy bármit választ, azt teljes tehetségével fogja csinálni.
De a „Műanyagipari Művek” most bajban van. Őt nem tudják a „Hiper- Muperekben” lencsevégre kapni. Nem fog a konditermekben pózolni. Nem fogja előadni a nagy szakítási monológot. Énekelni biztosan fog, akár amatőrként is, mint ezidáig. A lényeg, hogy a nézők a szívükbe fogadták és a „vállukon” vitték a dobogó legfelső fokára. A műsornak két győztese volt. Ez a szerény fiatalember és a nézők, akik már valami újra vágytak. Persze volt azért még egy-két tehetség, de talán róluk majd máskor.
Addig is kíváncsian várom az „Ének a mezőkről” c. filmet.
