Intermezzo csőtörésre
Jól szocializált gyerekeim vasárnap reggel nyolc órakor ébresztettek. Tudvalevő, hogy a hajnali kelésre valahogy alkalmatlan vagyok és magas fokú idegességgel reagálok - főleg hétvégén. Már az gyanús volt, hogy a gyerekekkel sem a kávé, de még a kávéillat sem érkezett a szobába.
Rosszat sejtve kinyitottam a szememet, és ők ott álltak kétségbeesve és nem kímélve: nincs víz! A hír végzetesen csengett, ugyanis ma templomi fogadalomtételre, konfirmációra készültek a nagyok - jeles esemény ez egy református család életében. A vendéglista hosszú volt: szülők, keresztszülők a gyerekeikkel, testvérek az unokatestvérekkel…
Miközben a várható higiénés gondok és szervezési nehézségek cikáztak a fejemben, Ők ott álltak az ágyam végénél és hajukat mutogatták kétségbeesve - lányok…
Az első mentőgondolat a szomszéd utcában lakó nagypapa volt: irány át kocsival, ott fürdünk, hajat mosunk; egyelőre jussunk el a templomba, utána majd kitaláljuk a többit. Telefonon bejelentkeztem, hogy ne lepődjön meg a csoportosan érkező ingyen fürdőzők láttán, ekkor ért a második rossz hír: ott sincs víz! Válságstáb, majd a mentőötlet: a medence - hiszen ott van úszómedence!
Törölközőkkel felszerelkezve - mint valami jó helyre vágyó hajnali balatoni strandoló csapat - érkeztünk meg a nagyszülői házba. Gyors merülés a 26 fokos vízben, majd turbános fejekkel indulás vissza. Mire hazaértünk, a megértő apa a kerti locsolórendszer legmélyebb pontjáról szerzett egy nagy vödör vizet.
Ezután, a gyerekek fejét samponozva azon gondolkodtam, hogy a keresztelőjük idején mit nem adtak volna azért, ha csőtörés miatt elmarad a hajmosás! Most meg… a hideg vizes áldozatra is képesek! Az öblítés a hagyományos húsvéti rítus szerint vödörrel történt, de volt, aki a rózsaszínkupakos ásványvizet választotta.
Miután elhallgattak a hajszárítók és elkészültek a frizurák, halkan felhördültek a vezetékek és köhögve, köpködve jelezte a nyitva maradt csap, hogy újra van víz! Így aztán a további problémáktól megszabadulva, megkönnyebbülten indultunk a templomba, hogy végre arra figyelhessünk, ami vasárnap a legfontosabb volt.