A nagy világon e kívül/Nincsen számodra hely
19 éve 35 szülő 4 évre belém helyezte a bizalmát és rám bízta kisfiát, kislányát. Próbáltam nem visszaélni ezzel, de ha belegondolunk, hogy otthon 1-2-3 serdülő is sírba viheti egy időre a szülőket és nagyszülőket, akkor érthető, hogy nem mindig sikerült a küldetést betölteni.
Kislányaimnál is azt tapasztaltam, hogy a saját serdülésemnél már csak az övékét viseltem nehezebben. Akkor ezt gondolatban mindenki szorozza be 35-tel! A tanítás semmi ahhoz képest, amit az embernek a 4 középiskolai év alatt át kell élnie osztályfőnökként. Vázolok néhány villanást ebből:
| Andi írta... |
|
Drága Éva "néni"! |
- Pálinka a hátizsákban osztálykiránduláson,
- Nelli beleesik a Tiszába, nem tud úszni, de szerencsésen fennakad egy faágon,
- Tőlem 20 méterre Gergő kenustul a Dunába esik, és persze nem tud úszni,
- Veszekedés a tablóképen viselhető blúzon, osztálypénzen, stb,
- Meg még amikről nem is tudok…
Szerencsére mindenki életben maradt, és szerencsére én is ép elmével úsztam meg a 4 évet. Persze mindez nagyon szórakoztató volt, mert elmondhatom, hogy a humor senkitől nem állt távol és ez átsegítette a közösséget a nehézségeken.
Aztán 1997-ben bánatosan elballagtunk.
Viszont néhány napja volt a 15 éves találkozó. Húszan jöttünk össze. Először nagyon elszomorodtam, mert a többiek külföldön vannak, és a jelenlévők közül is többen külföldről jöttek egyelőre „haza”: Anglia, Németország, Kuvait… Felvidultam aztán, amikor kiderült, hogy egy-kétgyermekes családanyák gyűrűjében ülök, és így a 20 fő immáron 45 lett, tehát szaporodtunk.
| P. Cseke Andi leveléből... |
|
Örülök, hogy rólunk ír. Várom a további jó kis recepteket és írásokat. (...) Csak remélni tudom, hogy hamarosan újra találkozunk! |
Írtak régen az iskolában egy fogalmazást, aminek az volt a címe, hogy Életem 20 év múlva. Azóta többször költöztem és a házam is leégett, remélem, nem találom meg a féltve őrzött fogalmazásokat, mert mindenki más álmot teljesített be, mint amire 20 éve vágyott, és jobb, ha ezzel nem szembesülnek.
Egy biztos, senki nem süllyedt el a mocsárban és élünk, viszonylag egészségesen. Számtalan albumot láttam a vacsoránál, mosolygó gyermekarcokkal, akik szüleik útját ismétlik, vagy tagadják majd.
Informatikus, katona, könyvelő, producer, bormarketinges, focibíró, bankos, temetkezési vállalkozó, köztisztviselő lett az itthon maradottakból. Hausfrau, pincér, logisztikus és ki tudja még mi a külföldre szakadtakból.
Várom a következő találkozást. Érzem, hogy akkor többen leszünk, és újra összekapaszkodhatunk végre egy kis idegenbéli kitérő után. Sose felejtsétek, hogy:
Más nyelven beszélsz, más nyelven írsz,
De magyarul álmodsz, magyarul sírsz.
Hobo
Recept: Rakott kínai kel hagymás kenyérrel
Az apró kockára vágott bacon szalonnát és a hagymát az olajon megpirítjuk és hozzáadjuk a darált húst. Lassú tűzön 8-10 percig pirítjuk (ízlés szerint fűszerezzük sóval, borssal), majd hozzáöntjük a csípős szecsuáni mártást és összeforraljuk vele.
Közben bő, sós vízben a 2,5-3 cm szélesre metélt kínai kelt 8-10 percig főzzük. Leszűrjük és félretesszük. Közben a hosszúszemű rizst elkészítjük. Tűzálló tálba vagy tepsibe egy kevés olajat öntünk és az alábbiak szerint rétegeljük az alapanyagokat: 1 sor kínai kel, 1 sor rizs, 1 sor mártás.
A tetejét meglocsoljuk tojással kikevert tejföllel, reszelt sajtot szórunk rá, majd sütőben vagy grillezős mikrohullámú sütőben készre pirítjuk.
| Heti feladvány |
|
1, 11, 21, 1112, 3112, 211213, 312213, 212223, 114213, … A megfejtéseket a farkaseva1955@gmail.com címre várom május 24-ig. A helyes megfejtők között egy kedves barátom, Pető Csaba festményét sorsolom ki. Az alkotóról és képeiről többet is megtudhatnak Csaba Facebook-oldalán. Az előző heti feladvány nyertese: Ádámkovicsné Kovács Magdolna. Gratulálok! |
Végül egy kedves visszajelzés:
Kedves Farkas Éva!
Tegnap átvettem az Ön által festett nyereményemet, melynek már méltó helyet találtam a falamon. Külön köszönöm a "ráadás ajándékot", igazán szép rajz lett. A szüleim már a bekereteztetésén gondolkodnak... :)
Még egyszer, nagyon köszönöm az ajándékokat.
Üdvözlettel:
Dabóczi Andrea