A Mercedesre, és más csodákra várva
A magyar gazdaság az első negyedéves KSH adatok szerint 0,7%-os romlást mutat. Ez - ahogy az egyik szakértő megfogalmazta -, mellbevágóan negatív eredmény. Egyszerűen nem tud talpra állni a magyar gazdaság, és „fidesz-csoda”, hogy még így is állunk. Ezt a csodát persze a kormány is, és a lakosság is szívesen kihagyná az életéből. De nem megy, keményen haladunk a recesszió felé. Néhány kivétellel jelentősen visszaesett az iparunk. Leginkább az építőipar, ahol már évek óta drasztikus a romlás. Az építőszektor az egyik legnagyobb munkaadó lenne, ha csak egy kicsit is fejlődni tudna. De nem tud. A kevés építkezési kedvet is elvették az emberektől a devizahitelezés terén elkövetett - nevezzük így -. „különleges eljárások”.
Olyan dolgokra gondolok, mint egy csőbe húzott kolléganőnk esete. 6 millióért vett egy kis lakást svájci frank alapú hitelből, és amire visszafizeti - előszámolták neki -, 24 millióba fog kerülni. Hagyná szegény az egészet veszni, ha a nagy kamat mellett az anyja lakását is nem kérték volna fedezetnek. Példátlan eljárások ezek. Ki az ma, akinek ezek után még van kedve ahhoz, hogy házépítésre kölcsönt vegyen fel? Évekre, évtizedekre elfogyott a bizalom. Marad a recesszió, abból pedig nem lesz többletbevétel. Abból nem lehet megélni, házat építeni, autót venni, könyvet ajándékozni, vagy éppen tandíjat fizetni.
Csodára várunk valamennyien. A vállalkozók, kereskedők, akik termelnének, adnának-vennének, de nincs kinek. Recesszióban üresek a zsebek. Üres zsebből pedig nem lehet venni, beruházni. Mondják, majd talán a mezőgazdaság csodát tesz, mint tavaly. Ez volt a bizakodás egészen Húsvétig. Amíg nem jöttek a fagyok, vele a fagykárok. A gyümölcstermelésünk java ráment erre a néhány hideg napra.
Másnak sem megy valami fényesen. A románok rosszabbul vannak, a csehektől is egyre sötétebb hírek jönnek. A görögök kezét pedig el fogja engedni Európa. Majd jön náluk egy jó kis katonai puccs, ha már a globalizációba és sok pártjukba így belebuktak.
A mi számunkra egy halvány reménysugár, hogy Németország a vártnál megint csak jobban teljesít. Különös ez, hogy mindenhol gond-gond hátán, kivéve a németeknél. Miután a magyar gazdaság ezer szállal kötődik Dél-Németországhoz, van egy kis esélyünk arra, hogy az év további időszakában ne essünk még lefelé. Ettől a negyedévtől belép a kecskeméti Mercedes-gyár is, és a hírek szerint ez majd csökkenti a recessziónkat.
A szomorú csak az, hogy ez az ország képtelen idegen eszközök, idegen segítség nélkül lakóit egy normális polgári szintre hozni. Az idegen beruházásokat sem lehet valós segítségnek nevezni. A megtermelt nyereséget a külföldi cégek kiviszik az országból. Ebből nekünk igazi felemelkedésünk soha nem lesz. Rajtunk csak az segítene, ha sok-sok magyar tulajdonú kis- és közepes termelő vállalkozás nőne ki a földből, vagy e valójában mezőgazdasági országban csupa életképes családi gazdálkodás kezdene európai szinten működni. Ettől sajnos messze vagyunk. Nálunk marad a recesszió.
Egy kis reményre csak az ad okot, hogy az országnak stabil politikai vezetése van, amely talán rendbe tudja egy idő után rakni ezt a szociálliberálisok által rájuk, ránk hagyott romhalmazt, amit ma magyar gazdaságnak neveznek.