Paperback Writer
Gondolatok röpködtek a fejemben. Krimi, családi-, sci-fi vagy szerelmes regény? Döntöttem! Legyen krimi! De milyen krimi? Logikai felépítésű, vagy több száz liter vérrel fűszerezett brutális? Címet kellene adni a műnek. Gondolkodási szünet. Míg gondolkodom, egy pohár nedű jólesne.
Nyitom a palackot, töltök. Glutty-glutty. Ez jólesett, szerintem megismétlem. Glutty-glutty. No, de keressük tovább a címet. Rágyújtok egy pipára. A dohány szépen izzik, hátradőlök a fotelben. Kifújom a füstöt és ekkor a homlokomra csapok. Megvan!
A véres kéz. Nem jó, túl triviális. A báránybőrbe bújtatott farkas. Nem jó, megtámadják az állatvédők. No, gondolkozzunk csak tovább! Kinézek az ablakon, hátha ma alacsonyan szállnak a múzsák és elkapok egyet.
Várok, csak várok, a gondolkozás egyre nehezebben megy. Csak jönne már az a múzsa, no, nem a csúcs, de legalább egy snassz mezei. Nézem az írógépet, a betett papírt, még üres. Ha önjáró lenne és ontaná magából a betűket, mondatokká összefonva. De semmi. A kínok kínját élem át, de talán segít a palack szelleme.
Veszem az üveget. Töltenék, de a palack üres. Ekkor felébredtem.
Az első, amit megláttam, a könyvespolcom volt. Szépen sorakoztak rajta a könyveim. Merle, Gárdonyi, Graves, Tacitus, és így tovább. De jó, hogy csak álmomban próbáltam regényt írni.
Leveszek egyet a polcról és elkezdem olvasni. De felbontok egy palackot is, mert azzal az álmomban is megbirkóztam.