Fapuma
- Miért pont Üvegtigris?
- Mér? Mi legyen? Fapuma...?
Bocsánat, hogy megint az Üvegtigristől indulok, de a téma adja a címet. Ma pediglen a Lalikról fogok írni. A kényszervállalkozókról, akik miután rendes munkát, bejelentettet, tisztességes bért fizetőt, esetleg rendetlent sem kaptak. Neki láttak, hogy megvalósítsák a magyar álmot, a Fapumát.
Így jöttek létre, büfék, kocsmák, apró boltok, itallerakatok, turkálók… Bárki folytathatja a sort kedve és tapasztalata szerint. Akinek ehhez sem volt kezdő tőkéje, ingatlana, lehetősége, az bepróbálkozott a másik csodával, és árulni kezdett krémet, illatszert, edényt… A sor szintén végtelen, de amit mindegyikük árult, az a marketing terv volt, egy jól megtervezett csigalépcső, melynek a végén, az utolsó ajtón ott a névtábla: Felső tízezer.
No, persze az igazán jó tervárusokból néhány el is jutott ide, ám a többség a 30, a 100., vagy az ezredik sikertelen meghívás után feladta, aztán elballagott a közeli Üvegtigrisbe, vagy Fapumába, és maradék pénzéből egy pofa sörrel leöblítette a magyar álmot.
Néha, mint bevallottam már, ha a napi tevékenység nem emelte meg kellően az adrenalin szintem és erre alkalmas sportesemény sem ígérkezik, belepillantok a szájtépős műsorok valamelyikébe. Általában csatornától függetlenül rövidesen jön valaki és előadja, hogy nálunk igen magasak a bérköltségek, ez akadályozza a munkahelyteremtést, ez a fejlődés gátja, ez ellen pedig azonnal tenni kell.
A következtetések levonása nem rám tartozik, van erre éppen elég önjelölt próféta, jelenleg éppen 386-ot fizetünk azért, hogy helyettem ezt a megoldó képletet bemondja.
Nos, ez ellen tenni nem tudok, de olvasni igen. Ide gyűjtöttem hát néhány igen érdekes adatot.
2011-ben az unióban az egy órára jutó átlagos bérköltség 23,1 euro volt. A legmagasabb Belgiumban, ott éppen 39,1 euro. Most tessék kapaszkodni: nálunk 7,6 euro, vagyis az átlagnak csupán a harmada, miközben a termelékenységünk 75%-a az uniósnak, ez a csehekével egyenlő. Az egy főre eső GDP 64%-a az uniósnak, ezt a foglalkoztatottsági mutatók alapján a munkaképes lakosság 54%-a termelte meg.
A nettó átlagkereset az uniós átlag 40%-a körül mozog. Az árszínvonal az EU átlagának 66%-a, ezen belül a háztartási energia az átlag 86%-a, a távközlés 99%-a. A közlekedés költsége az uniós átlag 80%-a, vagyis a képletet leegyszerűsítve a magyar dolgozónak éppen kétszer annyiba kerül eljutni a munkahelyére, mint az átlagos uniós polgártársaknak, betelefonálni, hogy nem jött a busz, késni fogok pedig másfélszer annyiba. Az adatokból ennyi legyen is elég.
A fenti számokból bármilyen következtetés leolvasható, ha politikus az illető, akkor ez a következtetés a pártpalettán betöltött helytől és a választás időpontjától függően általában jól modellezhető. Ugyanígy előre borítékolható a következtetés, ha közgazdász a nyilatkozó, csak ott a liberálistól, a nemzetiig, ha van ilyen, húzódik a variációk sora, szintén 90%-os valószínűséggel előre jelezhetően. Azt is könnyű megmondani miként fogja ezt értelmezni a VOSZ elnöke, és miként a különböző szakszervezetek.
Ha más haszna nincs is a szájtépős műsorok nézésének, ennyi bizonyosan van. Az ember akár maga is rendezhet egyet, ha kikapcsolták a villanyt és családtagjai fogékonyak a világmegváltás eme virtuális módjára.
Most itt a dramaturgia szabályai szerint be kellene mondanom a tutit, de nem teszem. A következtetések levonása nem rám tartozik, van erre éppen elég önjelölt próféta, jelenleg éppen 386-ot fizetünk azért, hogy helyettem ezt a megoldó képletet bemondja. Én, mindannyiuk összedobott egy havi béréért hajlandó vagyok elárulni nekik, és ezzel persze nekünk is a megoldást, igazságot, ami, hogy szintén egy filmes hasonlattal éljek, nem odaát van, hanem itt, e világban az orrunk előtt.
Persze lehet, előtte végig kell járni az utat a Fapumától az Üvegtigrisig, és az is lehet: ez az út nem csak vegyes gyümölcs pálinkával, hűvös sörrel, de más, kevésbé élvezetes tapasztalatokkal is összehozhatja a felfedezőt.
Hoppá, most jött a hír, vannak, akiknek a dupláját is megéri, ha ti soha nem tudjátok meg az igazat.