Viharos tapas(ztalat)

Mi az a tapas?

Változatos falatkák, előételek, snackek gyűjtőneve. Spanyol találmány, tradicionálisan alkohol mellé szolgálták fel a fogadókban, pontosabban nem alkohol mellé, hanem rá. A „tapa” szó eredetileg ugyanis fedőt jelentett, egy kenyérdarabot, amely a pohár vagy üveg tetejére téve megakadályozta a bogarakat a lerészegedésben.

Klári barátnőmmel az előre beharangozott hirtelen hidegfront ellen előre eltervezett mediterrán vacsorával védekeztünk. Kihasználva az előlegbe kapott nyári meleget, a kerti-nappaliban kezdtük a készülődést. A Barcelonából hozott emlékmorzsák tapas(ztalat)ai alapján az apróra vágott friss paradicsomot olívaolajjal, fokhagymával és petrezselyemmel elkeverve pillanatok alatt elkészült a feltét. Mellette a vákuumfóliás feketeerdei sonka legalább olyan jónak bizonyult, mint méregdrága ibériai rokona.

Amíg a kenyérpirító illedelmesen pirította a kenyérszeleteket, a főfogás is összeállt: a narancs és citromszeletekkel bőven ízesített jéghideg sangria.

Az egyre erősödő szélnek fittyet hányva egyre vidámabbra hangoltuk magunkat, mígnem a terítővel együtt az ölünkbe röpülő sangriás poharak eszünkbe juttatták összejövetelünk mondvacsinált indokát: itt az utálatos vihar!

Okulva L. Frank Baum népszerű meseregényéből¹ – mégiscsak kettőnknek együtt 6 gyereke van! – azonnal a pince széltől és térerőtől védett boltozata alá menekültünk, nehogy úgy járjunk, mint Dorothy! Ott aztán addig bolyongtunk lelkünk sárgaköves útján tetteink ésszerűségét, döntéseink bátorságát és a szívünk érzéseit keresgélve, mígnem éjfélt ütött az óra…

Reggelre aztán mindketten életünk fekete-fehér Kansasában ébredtünk, de ha becsukom a szememet, még mindig látom a barátság-szivárványt, mely oly sok viharon átsegít!

¹ Óz, a csodák csodája