Egy kis zsáktelepülés világra szóló kultúrája
Meghitt, de annál jelentősebb kis ünnepség helyszíne volt múlt vasárnap a somogyi Zala. A megjelentek az egy éve, 93 évesen elhunyt Csicsery-Rónay Istvánra emlékeztek. Kevesen tudhatják ma, ez miért fontos. Vagy azért, mert fiatalok és nem hallottak róla, vagy azért, mert idősebbek, ám a kommunizmus idején nem volt ajánlatos foglalkozni vele.
Csicsery-Rónay Istvánt ugyanis a kommunisták ősellenségnek tekintették, saját szemszögükből nem kevés joggal. István mindkét diktatúra aktív és hatékony ősellensége volt. Korán bekapcsolódott a politikába, aktív részese volt a német megszállás során a Bajcsy-Zsilinszky féle ellenállásnak, majd a Kisgazda Párt külügyi osztályának vezetője lett. Több nyelven, köztük oroszul is beszélt.
| Most figyeljen Somogyország népe! |
|
A Tabon állomásozó orosz katonai parancsnok 1945-ben leszedette és szekéren Tabra szállította a világhírű Zichy Mihály képeit. István a számára szabad mozgást biztosító, Vorosilov marsall által cirill betűkkel aláírt igazolvánnyal elment a tabi parancsnokhoz, elmagyarázta neki, hogy Zichy Mihály Oroszországban élt 40 évet, nagy festőként ünneplik, s most ő ennek a híres művésznek lakóhelyéről viszi el a képeket. Meggyőző lehetett, mert a képeket visszaszekerezték és helyükre akasztották. Gondolom nem azonos sorrendben! Vajon hányan tudják errefelé, hogy a „grafikus fejedelem” Szentpétervár mellett Angliában is ismert és elismert művész volt, s közben még a Párizsi Magyar Festők Egyesületének elnöke is volt? E rendezvényen most jelen volt Georgia (Grúzia) nagykövete és családja, mert országukban is nemzeti festőként és hősként tisztelik. |
De itt volt Horváth János professzor és képviselő, az Országgyűlés alelnöke is, Csicsery-Rónay István egykori cserkész majd harcostársa a nemzetünk fennmaradásáért és a demokrácia visszaszerzéséért vívott küzdelemben. Ő ismertette István életét, új elemeket és szempontokat bemutatva. Előtte rövid, de annál tartalmasabb filmet mutattak be István életéről.
Prof. Réthelyi Miklós miniszter úr komoly meglepetéssel szolgált. Elmesélte, hogy egyetemistaként olvasta Csicsery-Rónay Magyarországra becsempészett könyvét, mely a 60-as években örömet, reményt tudást és új gondolkodást hozott. Bár nem volt veszélytelen olvasása és terjesztése sem. Miniszter úr rövid beszéde pontosan tükrözte, mennyire fontos, hogy hiányos ismereteink kibővüljenek, történelemszemléletünk a helyére kerüljön. Ezután István leánya teremtett különös hangulatot zongorával kísért csellójátékával.
A rendezvénynek volt egy fontos része. Mind Csicsery-Rónay István örökösei, mind a Somogy megyei Múzeumok igazgatósága bejelentették, hogy együtt akarják tartani a Zichy Mihály gyűjteményt és szándékuk szerint közös munkával feldolgozni István hatalmas politikai, írói és kiadói életművét és a nyugati emigrációban játszott szerepét. Ez hatalmas nyereség Somogyországnak!
Valami átsütött a múlt kultúrájának fényéből és a jövőért való tenni akarásból, amit a diktatúrák előtt még százezrek képviseltek. Remélem, fognak ma is egyre többen.
Bármekkora a nincstelenség e lepusztított országban, valami itt épül. Nemcsak kultúra és történelem, de egy múzeum megálmodott bővülése, a látogatók számának várható növekedése, mely eljuthat az önfenntartás, majd lassan a munkahelyteremtés szintjéig is. Így a kultúra hozhat turistákat, lassan bővíthető a falusi turizmus és a vendéglátás. Van egy kritikus pont, melynél mindez már nemcsak kiadás, de bevétel is, majd nyereség! Így fordulhat át egy kistérség sorsa.
A rendezvény után mintegy tíz percet beszélgettem Réthelyi Miklós miniszter úrral, országunk helyzetéről, a társadalom szétesettségéről. Valami igazi emberi mélység és felelősség szólt belőle. Én véletlenül egykor jól ismertem egyetemi környezetét, kiderült, közös ismerőseink vannak. Őróluk ugyanezt gondolom.
Valami átsütött a múlt kultúrájának fényéből és a jövőért való tenni akarásból, amit a diktatúrák előtt még százezrek képviseltek. Remélem, fognak ma is egyre többen. Ha ezt a gondolkodást ma közkinccsé és közhitté tehetnénk, másképp állna nemzetünk szénája! De azért apró kis cölöpök épülnek országunk jövőjéhez.
Bartos Csabának, az Operaház csellistájának nem ez az első rendezvénye, gazdagítva nemcsak a kis zsáktelepülést, s nemcsak a kistérséget. Jövő vasárnap ugyanott koncertet rendeznek. Sok apró lépés - hát nem mindig így épült mindig újjá ez az ország? A „Kultúrára épített gazdaság”-anyagot éppen én írtam a NEFMI-nek. Somogyban is sok helyen megvalósítható.