EU, Franciaország, a németek és mi, magyarok
A hét hírei közül kiemelkedett a Barroso-Orbán találkozó. Orbán Viktor tájékoztatása szerint az EU-Magyarország párbeszéd során sokkal több kérdést sikerült tisztázni, megoldani, mint amennyi még függőben maradt. Lesznek olyanok is, amelyek majd az Európai Bíróságon fognak kikötni, de a lényegesebbekben talán sikerül megállapodni. Ennek a megállapodásnak ma már kettős tétje van. Az egyik az, hogy oldják fel a felfüggesztett mintegy félmilliárd euró jövő évi, nemrég zárolt EU-keretet. A másik, hogy elkezdődhessenek végre az IMF-fel való tárgyalások.
Jó lenne, ha végre befejeződne ez az EU kontra Magyarország csata. Ennek elsősorban mi látjuk a hátrányát. Még ha közben az EU is nagyot veszít azzal, hogy lassan lesz egy olyan tagországa, ahol a polgárok többségében minimum kétségek ébredtek az EU Bizottság egyes vezetőinek furcsa lépéseiről. Várjuk ki a végét, és bízzunk abban, hogy a magyar gazdaság nem lesz az áldozata ennek a különös színjátéknak.
Franciaországban közben zajlik az elnökválasztás. Az első fordulóban nem is az volt a meglepetés, hogy Sárközy lemaradt szocialista ellenfelétől, hanem sokkal inkább az, hogy a Le Pen-lány pártja több mint 18%-ot kapott. Ez a francia jobboldali párt még soha ilyen tömegű szavazatot nem kapott. Hogy ez Sárközynek jó lesz-e a második fordulóra, az vasárnap este kiderül. Az mindenesetre elgondolkoztató, hogy a választók 53%-a azt nyilatkozta, hogy akármi is lesz, nem fognak Sárközyre szavazni. Ugyan a szocialisták színtelen jelöltjét egyáltalán nem kedvelik, mégis lehet, hogy Sárközy nem tud majd nyerni.
Nekünk sok hasznunk abból, hogy az apai ágon magyar származású Sárközy volt (lesz) a francia elnök, nem származott. Budapesti látogatása is elég furára sikeredett, és az Európai Unióban is megmaradt az immár évszázados francia-magyar hűvös viszony. Ezen sem Sárközy, sem Hollande esetleges elnöksége nem fog vélhetően változtatni.
Németországban pedig a májusi tartományi választások során az dőlhet el, hogy mi lesz az FDP, a német liberális párt sorsa. A Scheel, Genscher, Lambsdorff gróf idején fényes napokat látott párt lehet, hogy a valamikori SZDSZ sorsára jut. Ha a következő, 2013-as választásokkor nem jut be a Bundestagba, akkor ez nagy valószínűséggel Merkel kancellár-asszony bukását is jelentheti. Az FDP jelenleg Merkel koalíciós partnere. Az FDP nélkül pedig nincs más, akivel összefoghatnának. Vagy újra nagykoalícióra lépnek a szociáldemokratákkal. Hogy az utóbbi esetben ki lenne a kancellár, az legalábbis kétesélyessé válna.
Most még nehezen tudjuk elképzelni a Sárközy vagy Merkel nélküli európai politikai színpadot. Néhány EU-biztos nélkül azonban igencsak jól meglennénk.
A legfontosabb hír mégis az, hogy nyugaton megfordulni látszik egy igencsak negatív trend. A nagytekintélyű Frankfurter Allgemeine Zeitung egyik hazánkról szóló írásában a következőt írják: „Orbán egyáltalán nem diktátor, hanem egy magyar hazafi”, mi pedig „szabadságszerető, történelemtudatos és nemzettudatos nép” vagyunk.
Ennyit a magyar-EU ellentétek lényegéről.