Oszikám, rád hívjuk az erősítést
A cím az Üvegtigrisben pontosan így hangzott el:
Rezső: - Oszikám, gyere má ki, mert rád hívjuk az erősítést.
Oszi: - Ha kijönnek, mind a ketten meghalunk!
Rezső: - Te meg én, vagy a Lali meg te?
Oszi bácsi ebben a jelenetben éppen Lalit próbálta meggyőzni a házasságtörés helytelen voltáról, ám a beszélgetés végül szexuális oktatássá és masszív piálássá fajult.
S lám, a történelem ismétli magát, Oszira ráhívták az erősítést. Igaz, Oszi most nem túszt ejtett, hanem polgárháborút vizionált. Az erősítés pedig nem késett, hanem jött és kérdezés nélkül lőni kezdett. Én pedig éreztem, mind meghalunk, na, nem a háborútól, hanem a röhögéstől.
Aki érez magában némi önkínzásra való hajlamot, az hallgassa meg legújabb belpolitikai botrányunk négyperces hangfelvételét. Ezen néhány, hát hogy is mondjam, hogy ne sértsek meg senkit? Szóval, pár erősen intellektushiányos ember beszélget. Köztük a gyöngyöspatai Oszi is, aki szőnyegbombázásszerű bazmegelések közepette felvázolja egy polgárháború forgatókönyvét, és ez, ha az argót kivesszük a négy percből, akkor is bizony bőven vagy másfél percnyi szervezkedésnek felel meg. Ennyi pedig, lássuk be, több mint elegendő, hogy a hatodikat négyszer elvégző, túliskolázott hallgatósággal megértesse, miként kell, és hogyan a nagy tettet végrehajtani, mielőtt még rájuk hívják az erősítést.
Nagy a baj erre mifelénk, ha több mint egyéves felvételek ilyen környezetben, ekkora média boomot okozhatnak. Ja, igen, mostanság sehol egy szabálytalankodó celeb, sehol egy alkotmányos merénylet a demokrácia ellen. Szóval így IMF-tárgyalások közepette, nagy igény van a verbális nácizmusra, és ha sem a miniszterelnök, sem az ideiglenes köztársasági elnök nem hordja éppen a maltert az épülő diktatúra bástyáihoz, akkor elő kell venni Oszit és barátait.
Mert hiszen zárt körben butaságokat beszélni, ezt tudjuk Őszöd óta, nem tanácsos, sőt veszélyes és tilos. Én azért persze nem vonnék párhuzamot a két beszéd között, még ha káromkodás szintjén össze is mérhetők, hiszen az őszödi beszéd bár terjengősebb volt, de legalább tartalmazott egy tanulságos és megszívlelendő mondatot, melyben Gyurcsány nagy mennyiségű vörösbor elfogyasztására bíztatta a hallgatóságot. Azóta kutatások bizonyították, hogy a vörösbor egészségre gyakorolt hatása felettébb pozitív.
Volt persze más is, aki polgárháborút emlegetett, és az illető balos lévén, azon a jobboldali sajtó rugózott néhány kellemeset, mint nászutas pár a vízágyon.
Nézem az ATV-n Olga nénje műsorát és csak pislogok. Magukat komolynak beállító politikusok hajlandók hosszasan beszélni Osziról és barátairól, ahelyett, hogy egy kézlegyintéssel elintéznék. Javaslom nekik olvasmányként a Magyar közmondások, szólások című gyűjteményt, abban például ilyen frappáns mondatok vannak: „Bolond lyukból bolond szél fúj”, esetleg: „Bolond kutyának szabad a holdat megugatni” stb. A népi bölcsesség egy csomó kérdést régen megoldott már, én csak nézem ezeket a nagyon tanult, nyakkendős embereket és arra gondolok: ”A bolond is bölcsnek látszik, míg meg nem szólal”.
Emberek, itt előbb forgatják le az Üvegtigris 1524-et, mint hogy polgárháború lenne. Ha a taxis blokádból nem lett, ha a TV-ostromból nem lett, akkor majd pont a patai Oszi palacsintamentes káromkodásából tör ki itten a nagy hűhó, a semmiért.
Nem, kérem alássan, előbb szorítja a büfékocsi oldalához a vénülő Lali, Oszi bácsi nővé serdült ükunokáját, mint hogy egyszer, a népi bölcsességeket hírből sem ismerő politikusok miatt valaki fegyvert ragadjon.
Öreg néne őzikéje után, Olga nénje bősz meséje drámának gyenge, humornak kevés.
Egy ritkán hallott, de nagyon ütős népi bölcsességgel búcsúzom: „Bolondságból tanulni bölcsesség”, hozzátéve a magamét, a bölcsektől nem tanulni pedig bolondság, s ha már Oszi bácsi, akkor ne feledjék a palacsintát.