Tréfa

Szóval ez viccnek gyenge, valóságnak meg vicces. Pár hete már írtam erről, nem folytatom. 

Azon is lehetne nevetni, ha volna kedvünk, hogy valaki állítólag feljelentette Gálvölgyit, mert egy darabban a színpadon dohányzott. Remélem, lecsukják mindkettőt. Gálvölgyit a dohányelvonóba, a feljelentőt az áprilisi gyűjtőbe viszik. Mindenesetre a türelmi idő lejárt, jöhetnek a büntetések.

Én azért úgy gondolom, sokkal jobb lenne, ha egy egészséges kompromisszum születne, a dohányzók és a nem dohányzók között, valami kulturált hozzáállás, amikor a dohányzó tekintettel van a nem dohányzóra, az pedig némiképpen tolerálja a dohányzót. Persze, amíg nincsenek meg ennek a kiérlelt hagyományai, addig lehet törvénnyel keménykedni, de nem hiszem, hogy ez lenne a megoldás. 

Hozzáteszem, soha nem dohányoztam. Ez nem egészen igaz, nyolcadikos koromban a Feri barátom hozzájutott egy doboz mentolos cigarettához, amit az iskolával szemközti templomkertben eldugtunk, aztán hazafele menet egy-egy szálat elszívtunk. A húsz szál éppen húsz napig tartott. Utánpótlás és motiváció hiányában dohányos énem örökre ott maradt a templomkertben. A Feri azóta is dohányzik, ha jól tudom. 

bohócHa már április, akkor jöhet a bolondos hideg, és persze némi viccelődés. Éppen ma reggelre romlott el a termosztátom, így a fűtés nem kapcsolt be. Nevetve szereltem, a műszert, hiszen értem én a tréfát, akkor is, ha műszaki.

Április van, lehet eső, lehet szél, lehet bármi. Folytatódnak az IMF-tárgyalások, folytatódik a vergődés minden szinten. Lehet, jól jövünk ki mindenből, és nem csak a naptárban, hanem a lehetőségeinkben is eljön a május, előfordulhat.

Ám ma, ha kinézek, süt a nap, ha kimegyek, hűvös szél fogad, a látszat és a valóság nem egészen ugyanaz. Várjuk hát a májust, mást úgy sem tehetünk, mint vágyunk az örök tavaszra, és hiszünk benne, egyszer eljön. Bolond beszéd ez így áprilisban, s még rendszer sincs benne.