Tavaszi (lelki) fáradtság

Rippl-Rónai József: Vörös ruhás nőTavasszal az asszony boldogan ültette el a rózsatöveket. A legdrágábbakat rendelte meg a katalógusból: Queen Elisabeth. Gyönyörű, rózsaszín, 12 tő. Locsolta, gyomlálta, még tápoldatot is vett. Minden reggel várakozással teli nézte meg a kertet a munkába indulás előtt.

Nyár elején kinyíltak a rózsák, gyönyörűek voltak, szebbek, mint a képen. Mindenkinek büszkén mutatta, még le is fényképezte. Amikor az első csokrot leszedte, fehér abrosszal terítette fel az ebédet és középre a Rózsacsokrot helyezte.

A nap sütött, a rózsák egyre nyíltak, az asszony boldog volt és büszke. Locsolta a rózsát, de a rózsák mellett a gyom is szaporodott. Megkérte a kertészt, hogy gyomlálna ki. A kertész rendszeresen gyomlált.

Ősszel ellepte a rózsákat a tetű. Az asszony ideges lett, de szappanból oldatot kevert és permetezte a virágokat, s azok meghálálták. Egyre szebb és szebb csokrokat tett a kertész az asztalra.
Télen két tő rózsa kifagyott. A kertész megkérdezte, mit tegyen. Az asszony legyintett: maradt még elég.

Eltelt egy év. A rózsák nyíltak, a kertész gyomlált, permetezett. Az asszony főzés közben kinézett a konyhából és elégedett volt. Aztán egy tavaszi éjjel a kutya lerágta az összes rózsát. Az asszony szomorúan bekereteztetett egy képet a virágairól, de nem ültetett több tövet.