A magyar parlament szép- és árnyoldalai
Új országgyűlési törvény születik, és ebben olyan szép történelmi posztokat is felélesztenek, mint a háznagyi funkció. Ezt olyannyira elfelejtettük, hogy a Magyar Nagylexikon már nem is említi. Legfeljebb a Pallas Lexikonból tudjuk meg, hogy mi is a dolga egy háznagynak. Valamikor a Parlament mindkét házát ez az úr felügyelte, amolyan kiemelt szerepű „házmester” volt. Erősen adminisztratív feladatokkal (képviselők lakásnyilvántartása, a parlament helyiségeinek beosztása, iratok szétosztása stb.) megbízott tisztviselő volt.
Az új törvény - úgy tűnik - magasabb piedesztálra emeli a háznagyot. Most az országgyűlés elnökének a politikai helyettese lesz, a főházmesterségre a parlamenti igazgató lesz hivatott. A Háznagy így fontos protokollszerepeket is betölthet. Például helyettesítheti a házelnököt ünnepségeken, avatásokon, konferenciákon és egyéb rendezvényeken. Ahogy Kövér László mostani házelnök eddigi szerepléseit elnéztem, lesz a háznagynak elég feladata. Talán nem csak én gondolom így, de ő, Kövér László nem éppen egy iskolai osztály vagy egy betonút megnyitására szocializálódott. Persze hivatalból megoldotta ezeket, de azt a kitörő lelkesedést soha nem láttam rajta. Úgyhogy kell ez a háznagy nagyon.
Van azonban egy pont, ahol ez az új szabályozás nagyon fáj néhány képviselőnek. Csak úgy alakítható ezután parlamenti frakció, ha a frakciót alakító párt indult a választásokon, és minimum tizenkét tagja van. Ezt a feltételt nem teljesíti a Demokratikus Koalíció, Gyurcsány új politikai otthona. Így várniuk kell 2014-ig, és ha bekerülnek tizenketten, akkor élvezhetik majd az állam bőkezű támogatását. Addig nem.
Gyurcsány - volt pártelnök létére! -, otthagyta a szocialista pártot. Ezt a lépését úgy „hálálta” meg valamikori sportminisztériumi államtitkára, a mostani MSZP-elnök Mesterházy, hogy azonnal levelet írt Kövér László házelnöknek, hogy tíz fő „kilépett” a párt frakciójából. Akik pedig önként kilépnek egy frakcióból, azok nem alakíthattak eddig sem új frakciót, csak fél év elteltével. Ennyit, minimum ennyit, megérdemeltek ezek a hölgyek és urak a volt pártjuktól.
Hiába hadakoztak, hogy ők nem kiléptek, csak kettéosztották a szocialista családi kört, ezt már senki sem hitte el nekik. Ebben biztosan szerepet játszott az is, hogy a hosszú kormányzásuk alatt sem arról voltak híresek, hogy nem hazudtak éjjel, vagy nappal. Vártak hát, hogy elmúlik csak ez a frakciótlan fél év. Így is lett volna, ha nem jön ez az új házszabály. Ennek értelmében a Demokratikus Koalíciónak esélye sincs ebben a ciklusban frakciót alapítani.
Bizony, én ennek kifejezetten örülök. Ne is kapjanak plusz százmilliókat ezek az ex- szocialisták. Egyrészt azért, mert valamennyien az MSZP listájáról kerültek be a székükbe, egyikük sem nyert egyéniben a választásokon. Legtöbbjük meg sem mérette magát. Vagyis: senki sem azért szavazott a pártjukra, hogy egyesek bekerülésük után hagyják ott a szocialistákat, és alapítsák meg a Demokratikus Koalíciót. Másrészt azt gondolom, hogy nem érdemelnek a közpénzből egy fillért sem azok, akiknek fő szerepe volt abban, hogy Magyarország ilyen nyomorúságos helyzetbe jutott.
Menjenek csak Strasbourgig. Ha ott netán igazat adnának nekik, akkor nincs igazság ezen a földön.