Álmos tavasz
Én speciel utálom, nagyon nehezen áll át a szervezetem, talán mert korán kelő vagyok, talán mert az átlagnál érzékenyebb a fényre, nem tudom. Egy biztos a gyönyörű tavasz, éghajlatunk egyik csodája, kissé megszürkül számomra.
Olvasom, hogy mennyi energia-megtakarítás ez, lehet, bár az automatikus alkonykapcsolók és egyéb vezérlők korában ez azért fenntartással kezelendő.
Ám, ha rápillantunk a térképre, akkor láthatjuk, hogy a Közép-Európai időzóna, amelyben mi is vagyunk, éppen négy valóságos zónát fed át. Tehát mondjuk, Lengyelország vagy Svédország keleti részei és Spanyolország nyugati csücske között a nap, valóságos, órától független delelési ideje között majdnem 4 óra az eltérés. Magyarán egy ilyen széles zónában nem lehet mindenütt azonos a megtakarítás, illetve lehet, hogy vannak helyek, ahol semmi megtakarítás nincs. Tovább ezen ne is filozofáljunk, az állítgatás okát a mi időzónánkban másutt kell keresni. Hagyjuk is.
Maradnak hát az álmos reggelek, a nyúlós nappalok, marad az elszabotált tavasz. Marad az érzés, hogy valakik, valamiért megpróbálnak teljesen leszoktatni bennünket a valóságról. Az élet immár teljesen virtuális térben zajlik, a nap, a felhők, a fák, a madarak csupán díszletek, illúziók, hogy mégis, még mindig azon a régi, már régen nem létező Földön élünk. Kell ez a látszat, hogy legyen kedvünk dolgozni, hogy legyen kedvünk vásárolni, hogy legyen bennünk lendület, arra, hogy megtartsuk a semmit. Pedig amiért kapkodunk, már rég nem a mienk. Más gazdálkodik az eszünkkel, az izmainkkal, a vágyainkkal, és már jó ideje az időnkkel is.
Az emberiség, ha van ilyen, így egyben kimondva, sikeresen legyőzte önmagát. Lebontotta a természeti korlátok jelentős részét, hogy helyette sokkal nehezebben áthágható mesterséges korlátokat teremtsen.
Az idő csupán illúzió, mondta Einstein, hétfőn reggel láthattuk, hogy igaza volt. A szabadság is csak önámítás, csupán a börtön lett nagyobb, a falak távolibbak, az őrök rafináltabbak, ám miként egy zsenink, Ady mondta volt száz éve, a mi urunk a pénz, s a rácsok kamatlábak, folytatom én.
Álmos tavasz jön, s mi esélytelenek vagyunk egy valódi ébredésre.