Ünnep utáni nagy és kis politikai játszmák
Ünnepek alatt sok minden nem történik a politika világában. Most is csak az Európai Unió és Gyurcsány volt igazán aktív. Az EU egyik tekintélyes tanácsadó szerve, a Velencei Bizottság éppen a magyar bírósági rendszert vizsgálta. Elég kemény, elmarasztaló véleményt fogalmazott meg igazságszolgáltatásunk új felállásáról. Be kell, hogy valljam, hogy nem értek a bírósági ügyekhez.
Engem speciel nem zavar, hogy Handó Tünde lett a mindenható elnök. Akit leginkább azért kellene nem szeretnünk, mert Szájer József EU-képviselő felesége. Róla véletlenül tudom, hogy hosszú éveket töltött el munkaügyi bírósági vezetőként. Miért ne értene ehhez a poszthoz legalább annyira, mint más hölgyek és urak?
Kifogásolja a Velencei Bizottság azt is, hogy a bírókat korai nyugdíjba küldik. Csak annyit tudok a dologhoz hozzátenni, hogy ennek azért sokan örülnek. Leginkább azok a bírák, akik a nyugdíjazottak helyére pályáznak. Ilyet is ismerek. Nagyszerű szakember, várja, hogy előre léphessen, éppen e törvény révén. Még csak meg sem szólhatja senki, hogy várjon a sorára, mert már elmúlt ötven. Itt az ideje a ranglétrán följebb kerülnie.
Így engem a Velencei Bizottság elég ellentmondásos véleményénél sokkal jobban irritál, hogy az annyira magyar-ellenes Viviane Reding és Neelie Kroes Luxemburgból és Hollandiából érkező EU biztosok, ennyire értenek a demokráciához. Azon belül is a magyar demokráciához. A pénzügyek fő embere, a finn Ollie Rehn mellett ők azok, akik leginkább rosszul alszanak azért, mert Magyarországon nagy a „demokráciadeficit”. Talán rájuk gondolhatott Orbán Viktor, amikor úgy fogalmazott, hogy nagyon nem örül annak, ha olyan emberek próbálják elmagyarázni nekünk a demokráciát, akik soha nem éltek még diktatúrában.
Az EU Bizottság aktivitása nem lankad. Mintha valami láthatatlan parancsot hajtanának végre. Róna Péter közgazdász egészen odáig merészkedik egyik hetilapnak nyilatkozva, hogy Merkel kancellár vezetésével több vezető nyugati politikus kifejezetten meg akarta buktatni az új magyar kormányt. Élén természetesen Orbán Viktorral. Ettől - így Róna Péter -, kifejezetten a békemenet több százezres szimpátia tüntetése rettentette vissza őket. Nehezen hiszem el ezt a teóriát. Hogy Angela Merkel egy pillanatig is gondolt arra a képtelenségre, hogy egy kétharmados többséggel rendelkező magyar kormány személyzeti ügyeibe beleszóljon - hát ez nagyon furcsa lenne.
Azt elhiszem, hogy nagyon nem tetszett neki - és vezető politikustársainak -, az Orbán-kormány intézkedéssorozata. Ezek keményen érintettek német-osztrák-francia cégeket, kereskedő láncokat, biztosító társaságokat, bankokat. Ez az oka az ellenünk beindított „demokrácia-háborúnak”. Ezzel próbálják a magyar kormányt visszatartani a további különadóktól. Nem kétséges, hogy ezek kifejezetten durva és antidemokratikus lépések a részükről, legalábbis magyar szemmel.
Ja igen, Gyurcsány. Most éppen leprolizta Orbán Viktort. Ezekkel az egyre vadabb kijelentéseivel persze már senki nem foglalkozik. Azzal majd annál inkább, hogy megfenyegette az Alkotmánybíróságot. Amiért valakik fel is jelentették. Ez veszélyesebb lesz számára, mint gondolná. Ez a testület ugyanis tabu. És a tagjai sem azonos kaliberűek Gyurcsány őszödi hallgatóságával.