Szürke zóna a Fekete levesben
Zászlók most is voltak, vér szerencsére nem folyt, ám az bebizonyosodott, hogy ha nem is a világ legjobb, de mindenképpen a legszórakoztatóbb országában élünk. Nézzük hát sorban.
Visszatért közénk a Heti hetes vagy Fekete leves, ahogy magukat hirdetik. Ez a humorgasztronómiai kreálmány tendencia tekintetében hasonlít a töltött káposztára, míg az felmelegítve még jobb lesz, addig ez, még rosszabb.
Igazából egyedül Gálvölgyi az, aki kicsit jobb a többinél. Dekoltázs Juci néha arra sem képes, hogy megértse, miről beszélnek a többiek, illetve hogy megírt szövegéhez illeszkedő mimikával próbálja meg mondanivalóját hitelessé tenni. Ezt a rendezők is pontosan érzik, ezért zuhan a blúz háromszöge oly mélyre a művésznő felpolcolt adujai közé. A legviccesebb talán mégis, hogy a műsor egyetlen humoristája igazából nem humoros, csupán nevetséges, s ha nem raccsolna és selypítene, akkor minden megszólalása egy újabb lépcső lenne az alfa szint felé. Ja és ne feledjük az alkoholistát sem, aki józanon nem éppen jó fazon. Ennyit tehát a sztárhegyekről, ennek a szlogennek legalább a második része igaz, jó húsban vannak, na.
Március 10-én tartott a lopott logójú szervezet, a szolidaritás egy kis nagygyűlést. Melyen Kónya Péter, ki Lvovban (Szovjetunió) kapott valami rejtélyes kiképzést, arról beszélt, hogy a szerzett jogokból nem engednek. Ez nagyon is korszerű elképzelés, hiszen a Viagra korában az éltesebb urak is könnyedén élhetnek az első éjszaka jogával, mert ha húsz év háború nélküli katonásdi után jár a nyugdíj, akkor bizony a volt földesurak leszármazottai is indulhatnak a patikákba, ha nehezükre esne élni az elődeik által szerzett jogaikkal.
Ott volt még színesíteni a műsort Éhségmenet Imre, aki írói, bocs, exolvasztári munkássága részeként mocskos kis tetűnek nevezte a miniszterelnököt. Természetesen ezt már nem úszhatta meg szárazon, jött is érte a fekete autó, és hazafuvarozta. Hiába, az ilyen kemény diktatúrában már csak így megy ez. Merthogy diktatúra van, azt tőle tudtuk meg, midőn igen elfogulatlan Olga néni rákérdezett a hajban rejtőzködő élősködő ihlette hasonlatára, akkor ekként kérdezett vissza: miért, hívjam talán diktátornak? Ez a módi errefelé, a lábbal tiport sajtószabadság hazájában.
Orbán Viktor is beszédet mondott, hozta a szokásos formáját, tömeg is volt, mi szívta szavait, s dörgött a taps is, meg volt békemenet is, immáron másodszor. Ha így haladnak, és vigyáznak az egészséges étkezésre, az idén többször fog menni a békéjük, mint a hasuk.
Aztán meg lettünk mentve végre, hiszen van már alternatív köztársasági emberünk, bocs elnökünk, kit a Milla-tüntetésen választottak meg, vagy ki. Ez a bizonyos Milla, az egymillióan a magyar sajtószabadságért mozgalom, melyet százezren kedvelnek az „arckönyvön” és abból 30.000 tüntetni is szívesen eljár. Nos, ők kiáltották ki Pityinger Lacit alternatív köztársasági elnöknek. Már a megválasztása is igen alternatív volt, hiszen hiába nyert a Bartos nevű vándorfilozófus/ napszámos/ moslékos az internetes és a döntőbeli helyszíni szavazáson is, egy kő-papír-olló típusú, természetesen nagyon komoly és kellőképpen alternatív játékban végül is az előre eltervezett alternatíva, vagyis Pityinger nyert.
Pityinger, aki amúgy rapper vagy mi, és a nem becsületes neve DopeMan, vagyis kábítószeres. Nos, innentől mindenki láthatja hova vezet, ha egy olimpiai bajnokból csinálnak némi sportdiplomáciás előélet után köztársasági elnököt. Hát, bizony idevezet, s ha ezt még újságok betiltásával és újságírók bebörtönzésével is tetézik, lám-lám, akkor jön a Milla és a Himnuszt igen kreatívan, alternatívan és persze trágárul átíró Pityinger, aki szerint a politikusok mind lopnak, és hát ezt a műfajt ő is rég kedveli, és saját bevallása szerint űzi is, ergo nincs is nála megfelelőbb.
Tehát a Milla immár kész a hatalom átvételre, köztársasági elnökük már van, és gondolom, Bartost megvigasztalják majd a miniszterelnöki címmel, és főz nekünk egy kis moslékot, hiszen azt úgyis szeretjük, egy immár Kanadába emigrált szellemi óriásunk szerint. Tehát lesz rap, lesz szesz, lesz anyag és persze moslék, meg nagy-nagy szabadság, ahol még a HVG blogírója is szabadon leírhatja, hogy Hajrá Viktor, és nem kényszerítik ilyen talpnyaló szövegek begépelésére.
Szóval „akkor mondhatjuk, hogy megálljunk, Mert itt van már a Kánaán!”. És addig?
„És addig? addig nincs megnyugvás,
Addig folyvást küszködni kell. -
Talán az élet, munkáinkért,
Nem fog fizetni semmivel,
De a halál majd szemeinket
Szelíd, lágy csókkal zárja be,
S virágkötéllel, selyempárnán
Bocsát le a föld mélyibe.”
Szóval, vidáman indult ez a március, s ha így folytatjuk, hamar április bolondja válik belőlünk, ha hagyjuk.